Gyermek lélek- Gyermek nevelés - Sulis gond. Miért nem barátkozik?

Sulis gond. Miért nem barátkozik?

Az iskola hatalmas váltás az óvodához képest, az újdonsült tanulóknak hirtelen és nagy váltást jelent ez a szabályokkal teletűzdelt, szigorú rendszer. A legtöbben szerencsére hamar belerázódnak a dologba, de sok olyan kisdiák is van, aki magányosan, barátok nélkül kell vegye az akadályokat. Hogyan lehet segíteni neki?

Még csak másfél hét telt el az iskolakezdés óta, és talán még korai lenne következtetéseket levonni a gyermek társas-társtalan kapcsolataiból, de azért már bizonyára vannak szembetűnő jelek (jók és rosszak). Egy biztos, az elsősöknek a legnehezebb. Számukra nagy segítség, ha az oviból jól ismert és szeretett kis pajtásaival kerülnek az iskolába, és nem egyedül kell a nulláról felépítgetniük leendő kapcsolataikat.

A barátság szerepe

A gyerekek többségének nincs feltétlenül szüksége barátok népes seregletére ahhoz, hogy felnőtt korára kialakuljon a kapcsolatteremtő képessége. Egy vagy két jó barát társasága is elég, hogy megtanulja a „játékszabályokat”. Ez egy olyan lecke, amelyre minden gyereknek szüksége van, és amire a szülei nemigen taníthatják meg. Az, hogy hány barátot tud „felmutatni” a gyerek, alapvetően attól függ, mennyire gátlásos.

A hazai felmérések szerint az óvodai közösségekben általában 10-15 százalék a visszahúzódó, és egynegyed a nagyon közvetlen és nyitott gyermekek aránya. A többiek e két „szélsőség” között helyezkednek el.

A nagyobbaknak sem mindig könnyű

A becsengetés óriási váltás a gondtalan nyári hónapok után, a legtöbb gyerek általában örült, hogy újra elkezdődött az iskola – elsősorban azért, mert rég nem látott barátaival találkozhat. Mert a barátság már gyerekkorban is roppant fontos – néha egész életre szól. Sajnos, nem mindig „jön” könnyen.

A visszahúzódóan magányos

A barátság nemcsak a magányt űzi el, hanem a világ iránti egészséges érdeklődést is serkenti. A szakemberek szerint a társtalanság hátráltatja a gyermek fejlődését, és ez a hajlam már az óvodában megnyilvánulhat.

Ha később, az iskolában sem barátkozik egyetlen társával sem, ha nem akar meghívni senkit a saját otthonába, akkor valószínűleg valamilyen probléma húzódik a háttérben. Ilyenkor nem árt, ha a szülő konzultál az osztályfőnökével. Ugyanakkor ez csak fél megoldás, a család feladata, hogy megtanítsa azokat a technikákat, melyek segítenek a kapcsolatteremtésben. A bemutatkozást, a mosolyt, a kedvességet, és a játékba invitáló szavakat akár gyakorolni is lehet.

A túlzottan népszerű

A széles baráti kör gazdagíthatja a személyiséget. E témában azonban a „minél több, annál jobb” alapelv érvényét veszti, azaz itt is érvényes a „kevesebb néha több” elv. A népszerűség és a sok haver ugyanis nem minden esetben biztosíthatja a gyermek számára azt a lelki kapcsolatot, melyre valójában szüksége van.

A barátok száma az életkorral is változhat. Az óvodások és kisiskolások lehetőségei korlátozottak, hiszen nem ők határozzák meg, hová mennek, kivel töltik az idejüket. Bárki lehet a „barátja”, aki a közelben van és játszik vele. Mivel ennek a feltételnek sokan megfelelnek, az 5-8 év közötti gyermekek számos nevet felsorolnak, ha megkérdezzük, kik a barátai.

A változó-szűkülő kör

Felső tagozatban, főleg 12-13 éves kor után a gyermek a közös érdeklődés alapján választ barátot. Gyakran klikkeket alakítanak, melyekhez feltétlenül hűségesek. Kiskamaszoknál válik igazán fontossá a legjobb barát megtalálása, ebben az életkorban alakulnak ki az időálló baráti kötelékek. Ugyanakkor ez az az időszak, amikor a korábbi kapcsolatok széteshetnek, ha a kiskamaszok egymástól eltérő érzelmi, fizikai fejlődésen mennek keresztül.

Egyedül a sor végén…

„Tízéves kislányom tavaly új iskolába került, ahol nagyon hamar megbarátkoztak, egy szintén újonnan az osztályba került kislánnyal. Ez a barátság majdnem év végéig tartott, majd a kislány új barátnőket talált. Már csak akkor megy a lányomhoz, ha nincs neki senki más „kéznél”. A lányom gyakran szomorú, egyedül áll a sor végén, egyedül tölti a szüneteket, és nem meri más lányok társaságát keresni, mert attól tart, nem barátkoznának vele. Szégyenlős típus, és fél a kiközösítéstől. Nem tudom mi tévő legyek.” Anita

Szorongás és kiközösítés

Az iskolai stressz valamilyen szinten minden gyereket érint, hiszen egytől egyig teljesíteniük kell az elvárásokat. Azonban nemcsak a tanári asztal felől érkezhet a nyomás, de sokuknak a közösségen belül elfoglalt helye is szorongást okozhat, különösen, ha az osztály perifériájára kerülnek.

Az iskolai szorongás hátterében több ok állhat. Van, aki az átlagon felüli intelligenciája miatt lesz visszahúzódóbb, és nem talál társra az osztálytársaiban, és ezért ismerkedik nehezebben. Másoknak éppen a túl magas elvárások okozhatnak görcsöket, és azért maradnak a barátság területének a peremkerületén, mert vagy ők, vagy „okosabb” társaik kerítést emelnek közéjük.

Hogyan segíts?

* Teremts alkalmat barátkozásra, ismerkedésre! Szervezz születésnapi zsúrokat és névnapokat, hívd meg az osztálytársakat vagy a szomszéd gyermekeket. Ha a gyermeked megszokja, hogy sok emberrel van együtt, az iskolában is könnyebben megy majd neki is az ismerkedés.

* Mutass példát. A felnőttek mintája például szolgál a gyermeknek, aki másolni fogja a kedvességet, az együttérzést és korrektséget, amit a szülő tanúsít saját barátai felé.

* Úgy beszélgess vele, hogy a gyerek ne lássa rajtad a túlzott aggodalmat, mert sok esetben ez csak olaj lehet a tűzre. A gyermek ilyenkor azt gondolhatja, hogy „valami nem oké” vele, és elképzelhető, hogy még inkább bezárkózik a többiek előtt.