AZ IGAZMONDÁS TORNYA - 9. oldal

Gyógyító mesék - AZ IGAZMONDÁS TORNYA

Tartalomjegyzék

AZ IGAZMONDÁS TORNYA

-         Ha a gyerek hazudós
 

Kati és Zsuzsi ikrek. Egy napon születtek, egy a papájuk, egy a mamájuk, egy házban laknak, egy osztályba járnak. Egyforma a hajuk színe, a szemük színe, egyforma nagyok – hanem aztán itt meg is szunik a hasonlatosság. Mert a tulajdonságaik nagyon is különböznek. Kati félénk, visszahúzódó – Zsuzsi viszont állandóan a középpontban szeretne lenni. Katinál könnyen áll a sírás; fél, hogy rászólnak, hogy megszidják. Zsuzsi meg csak vállat von, ha a szemére vetnek valamit.

Hanem egy tulajdonságunk mégiscsak nagyon hasonlít: mind a két kislány hazudós! Mivel azonban a természetük annyira különbözo, hazudni is csak más-más okból szokott mindegyik. Kati félelmében hazudik. Ha például a tanító néni beírja az üzeno füzetébe, hogy a gyerek iskolát került, Kati otthon azt hazudja, hogy elveszítette az üzeno füzetet. Ha eltör valamit, és édesanya mérgesen megkérdezi, ki volt a bunös, Kati kijelenti, hogy fogalma sincs. Néhányszor sikerül így kivágnia magát, de máskor rajtakapják a hazugságon. Akkor aztán van sírás-rívás, és büntetésbol aznap nem nézheti kedvenc musorát a televízióban.

Zsuzsi ellenben mindig a középpontban akar állni. Ennek érdekében mindenféle kitalált hostettel henceg. Egyszer például azt meséli az osztálytársainak, hogy észrevette, amint egy fa kidol, és félo volt, hogy egy kis kunyhóra zuhan. O viszont addig tartotta minden erejével a fát, amíg oda nem jött néhány férfi, és kötelet erosítettek a fára, hogy le ne doljön. A kunyhó lakói pedig hálából megajándékozták ot, Zsuzsit egy ozikével, amit azonban sajnos nem vihetett haza. Zsuzsi azt is meséli, hogy az uszodában le tud ugrani a tízméteres toronyból, máskor meg, hogy rémesen unja a televízió buta gyerekmusorait, sokkal izgibb az éjszakai musor, amelyet csak akkor nézhet, amikor éppen kedve tartja.

Még szerencse, hogy Kati annyira félénk. Különben megmondaná az osztálytársainak, hogy Zsuzsi felvág. Persze néhány kislány az osztályból már régen rájött, hogy Zsuzsi nem mond igazat. Szerintük butaság ez a hazudozás, és nem is állnak szóba szívesen Zsuzsival. De akad néhány kislány, aki bezzeg bámulva hallgatja Zsuzsi meséit, és ez természetesen nagyon tetszik neki.

El is felejtettem mondani, hogy az ikrek vasárnap születtek. Biztosan tudod, hogy a vasárnapi gyerekek sokszor olyasmit is látnak, hallanak, ami mások elott rejtve marad.

 

Egy szép napon a két kislány a réten heverészik, és Kati hirtelen felkiált:

-         Nézd, milyen szép szitaköto!

-         Dehogyis szitaköto – mondja erre Zsuzsi -, ez sokkal nagyobb!

És ez a szitakötoforma lény egyenesen odaröppen a két kislányhoz. Akkor látják csak, hogy valójában nem is szitaköto, hanem tündér. Igazi, aranyos kis tündér, aki így szól hozzájuk:

Ismerem mindannyiótok,

Hisz Tündérországból vagyok.

Akarom, ki-ki tudva-tudja:

Öröm, ha hazudsz érte, kurta.

Keresnetek kell hát sietve

Az Igazmondás Tornya merre.

Nem mondhatom meg az utat;

Eligazít erdei vad.

 

-         Hallottad? – kérdi izgatottan Kati. – Meg kell keresnünk az Igazmondás Tornyát! Ott biztos megtaláljuk az igazságot. De vajon melyik út vezet oda?

-         Kérdezzük meg az erdei állatokat – javasolja Zsuzsi.

Épp akkor szalad el mellettük egy kisegér. A két kislány utánakiabál:

-         Egérke, felelj meg erre: az Igazmondás Tornya merre?

-         Kicsike vagyok, nem tudom; a rigó tudja majd, bizony – cincog az egér.

A két kislány továbbvándorol.

- Rigócska, felelj meg erre – szólnak a rigóhoz -, az Igazmondás Tornya merre?

- Parányi vagyok, nem tudom, a sün tudhatja csak, bizony – felel a rigó, és felröppen az égbe.

A két kislány megkeresi a sündisznót.

- Sünike, felelj meg erre – kérik -, az Igazmondás Tornya merre?

- Csöppecske vagyok, nem tudom, a nyuszi tudja majd, bizony – mondja a sündisznó és összegömbölyödik.

A két kislány továbbmegy.

- Tapsifüles, felelj erre – kérik -, az Igazmondás Tornya merre?

- Pirinyó vagyok, nem tudom, az oz tudhatja csak, bizony – válaszol a nyuszi és továbbugrál.

A két kislány felkeresi az ozikét.

- Ozike, felelj meg erre – kérik -, az Igazmondás Tornya merre?

- Nem tudom, bár magas vagyok, a szarvashoz forduljatok – mondja az oz, és beszökken az erdobe.

A két kislány hamarosan rátalál a szarvasra.

- Kedves szarvas, felelj erre – kérlelik -, az Igazmondás Tornya merre?!

- Hogyne tudnám, gyertek nyomomban, nincs messze: a Varázspagonyban – szól a szarvas, megrázza fenséges agancsát, és büszkén üget a két kislány elott. Alig tudnak vele lépést tartani. Az erdo egyre surubb, és a szervas megengedi a két kislánynak, hogy a hátára üljenek. Így ügetnek egy darabig, míg egyszer csak egy csodaszép palotához érnek. Itt a szarvas leteszi a hátáról a két kislányt, és eltunik a suru erdoben. A kislányok ámulva látják, mennyi tornya van a palotának. Vajon melyik lehet az Igazmondás Tornya?

Félve körülnéznek, majd belépnek az elso toronyba. Odabent minden csillog-villog, színaranyból van a fal, és a padlón is aranyak hevernek. Ez volna vajon az Igazmondás Tornya? Mindegyik kislány felemel egy-egy aranyat, ám alig vették kezükbe, az arany fekete szénné változik.

-         Ez nem lehet az Igazmondás Tornya! Menjünk tovább!

Belépnek a második toronyba. Itt már csupa-csupa drágako villog. De alig érnek hozzá valamelyikhez, az porrá válik a kezükben.

-         Ez sem lehet az Igazmondás Tornya! Menjünk tovább.

Így járnak toronyról toronyra. Az utolsó toronyban nem csillog-villog sem arany, sem drágako – ez a torony fából épült.

-         Ez az utolsó – vajon ez volna az Igazmondás tornya? Lehetetlen! Biztosan rossz palotába tévedtünk.

És a két kislány csalódottan indul tovább. Hanem ekkor hang hallatszik a fatoronyból:

 

Az igazságot, gyerekek,

Egyedül itt lelhetitek.

Az egyenes, ki sosem henceg,

Csak o a nagy tettekre termett.

A hazugsággal mit se érsz el,

Tégy próbát az oszinteséggel.

Csak az a bátor ugyanis,

Aki nem volt s nem lesz hamis.

A hazug: nyámnyila manó –

Tudni való.

 

A kislányok eleinte nemigen értik, mirol is van szó. Hosszasan törik a fejüket. Végül Kati szeme felcsillan:

- Én csak azért szoktam hazudni, mert félek a büntetéstol. Édesanya nem mindig kapott rajta a hazugságon, de ha igen, akkor nagyon szomorú volt. És akkor meg is kaptam a büntetést. Ha bátran megmondom az igazat, édesanya biztos megért. Az a baj, hogy szörnyen gyáva voltam.

- Én meg azt hittem – mondja bunbánóan Zsuzsi -, a többiek jobban fognak szeretni, ha felvágok. És közben csak nevetséges voltam. Én azt akarom, hogy azért szeressenek az osztálytársaim, mert olyan vagyok, amilyen vagyok. Akinek nem tetszem, ne barátkozzon velem!

És a két kislány megkönnyebbülten indult hazafelé.

 

Odahaza édesanya épp azon bosszankodik, hogy a vasárnapi tortából hiányzik egy szelet. Kati összeszedi a bátorságát és megszólal:

-         Én ettem belole. Ne haragudj édesanya, de olyan finom illata volt a tortának, hogy nem tudtam ellenállni!

Édesanya eleinte csodálkozik ezen a hirtelen támadt oszinteségen. De aztán megörül:

-         Megesik az ilyesmi – mondja. – De legközelebb azért szólj, hogy kérsz egy szelet tortát!

Kati örül, és büszke magára, amiért sikerült igazat mondania.

Zsuzsi is összeszedi magát. Amikor az osztálytársai megkérdezik, milyen volt az éjszakai film a televízióban, oszintén megmondja, hogy nem látta. Biztosan valami unalmas, felnottnek való vacak volt, vélik a gyerekek, így hát ok sem mulasztottak semmit. Zsuzsi látja ebbol, hogy hostettek meg kalandok nélkül is figyelnek rá a gyerekek. Sok kislány még jobban is szereti, mint azelott. És hamarosan igaz barátnokre tesz szert.

Amit a szüloknek tudniuk kell 
 

Meg kell különböztetnünk a látszólagos hazugságot, a képzelet és a valóság összekeverését, a mesemondást (az ilyesmi három-négyéves kor között kezdodik) azoktól a hazugságoktól, amelyekkel a gyerek a figyelmet akarja magára vonni, vagy menekülni próbál a kellemetlen következményektol. Ha pusztán „fantaziálással” van dolguk a szüloknek, emiatt ne aggódjanak, a gyerek ettol még nem veszíti el a kapcsolatát a valósággal. Ilyesmiben ne akadályozzuk a gyereket, hiszen az ilyesfajta mesemondás révén a gyerek az intelligenciáját is fejleszti.

Amennyiben a gyerek inkább túlzásnak minosítheto hazugsággal igyekszik fontosságra szert tenni, ez azt jelenti, hogy több figyelmet igényel, akár a szüleitol, akár a pajtásaitól. Az efféle „felvágást” a szülok ne is vegyék tudomásul, de segítsenek a gyereknek, hogy más, kívánatosabb magatartásformával igyekezzen figyelmet kelteni.

Ha azonban a gyerek célzottan hazudik, hogy büntetéstol vagy bírálattól meneküljön meg, a szülok elsosorban tulajdon magatartásukat, reakciójukat mérlegeljék gondosan.

A gyerek általában nem rosszindulatból feledkezik el valamirol, tesz rossz fát a tuzre, ront el valamit. Ha mégis ezt a látszatot kelti, a „rosszaságnak” bizonyára oka van. Ilyen esetben értelmetlen a bírálat és a büntetés, mert az eredendo magatartást nem változtatja meg, csak bizonytalanságot kelt a gyerekben, és ezáltal további hazugságokra buzdítja.

A gyerekkel való kapcsolatban az a legfontosabb, hogy bizalommal viseltessünk iránta. Ez persze nem azt jelenti, hogy „vakok” és „süketek” legyünk a nemkívánatos magatartásra. A bizalom azt jelenti: „Megértelek. Elfogadlak. Tudom, hogy nem rosszindulat diktálja a cselekedeteidet.”

Az oszinte bizalomért bizalmat kapunk cserébe. Ideális esetben tehát a gyereknek nincs oka hazudni.

Ha olykor mégis hazugságon kapjuk, eloször is ez az alaptétel érvényesüljön: nem szabad azonnal észrevenni. Ne dorgáljuk rögtön, mert hazudott, hanem keressük meg ennek a magatartásnak az okát.

 

Példa:

A gyerek nem vette figyelembe szülei tilalmát, és emiatt valamit tönkretett. Bunösnek érzi magát, mert tudja, hogy be kellett volna tartania a tilalmat, és ráadásul még ilyen baleset is történt. Fél a szülok bírálatától vagy büntetésétol, és ezért hazugsághoz folyamodik.

Ha a gyereket efféle hazugságon érik, ilyesforma lenne a helyes reagálás:

-         ugye azért nem mered bevallani az igazat, mert félsz, hogy megharagszom? Sajnálom, hogy ezt gondolod. Megesik, hogy elromlik valami, ez kellemetlen véletlen. Tudom, hogy nem szándékosan csináltad. Csak az okoz csalódást, hogy nem tartottad tiszteletben a tilalmat. Pedig magad is tudod, hogy ez így nincs rendjén. Nem hiszem, hogy gyáva vagy. Csak a gyávák hazudnak. Örülök, ha azt látom, hogy bátran bevállalod az igazat.

A gyerek érzi, hogy elfogadják, de tudja, hogy hibát követett el. Nem a „baleset” miatt kárhoztatjuk – felnottek keze között is elromlik néha véletlenül egy és más -, és nem is a hazugságot vetjük a szemére, hanem azt a magatartást, amely ehhez a reakcióhoz vezetett. A gyereknek ily módon utat mutatunk, hogyan viselkedjék – hazudozást mellozve – egy kellemetlen helyzetben, anélkül, hogy a szülei haragjától kelljen tartania.

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.