MARCI ÉS A TÖRPEKUTYÁK - 5. oldal

Gyógyító mesék - MARCI ÉS A TÖRPEKUTYÁK

Tartalomjegyzék

MARCI ÉS A TÖRPEKUTYÁK

-         Ha a gyerek fél a kutyától

Marci szülei egész nap dolgoznak, jóformán reggeltol estig nincsenek otthon. Marci ezért sokat van a nagymamájánál. Borzasztóan szereti Nagyit!

Marci jó eszu, és igen-igen eleven kisgyerek. Nagyi gyakran inti, hogy legyen óvatosabb. Mivelhogy Marci mindenre kíváncsi, mindent ki is akar próbálni. Gyávának igazán nem nevezheto – de azért egyvalamitol mégiscsak fél: a kutyától. Legyen az a kutya kicsi vagy nagy, fekete vagy fehér – ha Marci kutyát lát, már kapja is a nyaka közé a lábát, és elszalad.

Jó ideje él már benne ez a félelem. Maga sem emlékszik, hogyan kezdodött az egész – mert volt ido, amikor Marci ahány kutyával találkozott, mindegyiket megsimogatta. Figyelmeztették is a szülei:

-         Idegen állathoz ne nyúlj. Nem ismer téged; lehet, hogy megijed, védekezni akar, és utánad kap.

Marci azonban nem hallgatott szülei tanácsára. Nagyi into szavait is elengedte a füle mellett, pedig Nagyi szüntelenül mondogatta:

-         Marci, ne nyúlj a kutyához! Mindjárt megharap!

Mi tagadás, Nagyi mindig is félt a kutyáktól…

Történt egy napon, amikor Marci sétálni ment Nagyival, hogy meglátott egy kutyát, amelyik ABC-áruház elott hevert: szép nyugodtan várt a gazdájára. Marci odaszaladt a kutya mögé, és meg akarta simogatni. A kutya nagyon megijedt. Mivel nyilván azt hitte, bántani akarják, Marci keze után kapott. Marci elso ijedtségében még sírni is elfelejtett. Nagymamája halálra rémült, odarohant Marcihoz, magához ölelte, babusgatta, gügyögve vigasztalta. Marci erre sírni kezdett, mint a záporeso, holott a kezén épp csak egy kis horzsolás látszott. Nagymamája egészen hazáig kesergett, Marci pedig bogött, bogött, bogött. Nagyi minduntalan a karculást nézegette, és figyelte, nem kezd-e vérezni. Azóta aztán Nagyi különlegesen vigyáz Marcira, Marci pedig egyre jobban fél a kutyától.

Marcinak van egy jó barátja, Miki. Marci szülei bizonyára megengednék, hogy elmenjen Mikivel a játszótérre – csakhogy Marci erre nem hajlandó. Ugyan, miért? A magyarázat roppant egyszeru: Mikinek van egy nagy kutyája, amit nagyon szeret, és ami mindenhová elkíséri. Ráadásul ennek a kutyának, illetve kutyahölgynek nemsokára kölykei lesznek. Miki felajánlotta Marcinak, hogy nekiadja majd az egyik kiskutyát, de Marci hallani sem akar róla. Azt viszont nem vallja be barátjának, hogy fél a kutyától, mert Miki biztosan kinevetné.

Mit csináljak, hogy Miki gyakrabban jöjjön el velem a játszótérre, de a kutyáját ne hozza magával? Milyen jó lenne, ha nem félnék a kutyától! De sehogy se tudok szabadulni ettol a buta félelemtol! – gondolja egyik este szomorúan Marci. Még haragszik is magára egy kicsit, mielott elaludna.

Aznap éjjel különöset álmodik: óriási urhajó röpíti rohanó folyók, égbe nyúló hegycsúcsok, tág völgyek fölött, majd egyre gyorsabban távolodik a Földtol, és most már az ég csillagmiriádja között suhan. Egyszer szörnyen meleg van, másszor csontig ható hideg, aszerint, milyen messze vagy milyen közel kerülnek a csillagokhoz. Végre kiköt Marci egy kis bolygón, egy hegy tetején. A hegy kopár, sehol egy fa, egy bokor, Marci alig tudja emelni a lábát, mozdulni is alig bír. Az urhajó felé fordul segítségéret, ám ekkor látja – ó, borazalom! -, hogy az urhajó eltunt!

Mit csináljak urhajó nélkül ebben a hidegben? – gondolja kétségbeesetten Marci. Egyszer csak megpillantja egy barlang bejáratát a hegyoldalban. Utolsó erejével nagy nehezen bemászik a sötét üregbe.

Alig került be a barlangba, mindjárt könnyebben érzi magát. De azért még nem igazán otthonosan. Egyszer csak szép muzsika és valami zümmögésféle üti meg a fülét. Mintha óriási szúnyograj közeledne. Kíváncsian hatol beljebb, és hamarosan a barlang túlsó végére ér. Itt fényes napvilágra bukkan.

Eltart egy darabig, mire a szeme megszokja a fényt. Zöld dombok, dús mezok tárulnak fel elotte.

-         Nagyszeru! – kiált fel elragadtatva Marci. – Se hó, se hideg; meleg van, szép ido van. De honnan ered ez a muzsika? Mit jelentsen ez? – Egyszer csak zizegést-surrogást hall a fubol. – Bogarak volnának? Ezeke a muris kis kúszó-mászó lények inkább emberhez hasonlítanak, csak éppen irinyó-pirinyók!

Marci hangja hallatán elhallgat a muzsika, a kúszó-mászó, irinyó-pirinyó kis emberkék pedig hanyatt-homlok menekülnek.

-         Ne féljetek! Nem bántalak benneteket! – kiabál utánuk Marci. – Kik vagytok? Én a barátotok leszek! Gyertek elo bátran!

Lassan, óvatosan elomerészkednek az emberkék. Egyikük – bizonyára a legbátrabb – halk, finom kis hangon megszólal:

-         Ha csakugyan nem akarsz bántani bennünket, szeretettel üdvözlünk körünkben. Mi vagyunk az iripirinyók. Nálunk parányibb lakója nincs is a bolygónknak. De te biztosan megéheztél!  Szívesen látunk irinyó-pirinyó lakománkra!

És íme: száz meg száz iripirinyó nekiveselkedik egy irinyó-pirinyó kötélnek. Az irinyó-pirinyó kötél végén pedig egy szép, piros alma himbálózik! Mi tagadás, Marci csakugyan megéhezett, és örül az édes, piros almának. Csak az iripirinyókat sajnálja a keserves erofeszítésért.

-         Hát ez meg micsoda? – kiált fel egyszerre Marci, amikor irinyó-pirinyó állatkák ugrálják körül.

-         Ezek a mi leghuségesebb barátaink és védelmezoink. Látjuk, hogy szeretnek téged, úgyhogy biztosan jó embergyerek vagy –válaszolnak az iripirinyók. Az irinyó-pirinyó kutyák vidáman csóválják parányi farkincájukat, és pinduri rózsaszín nyelvecskéjükkel barátságosan nyalogatják Marci kezét. Marci hamarosan megbarátkozik az irinyó-pirinyó kutyákkal. Egészen megfeledkezik róla, hogy máskor fél a kutyától. – De ezek egészen mások! Hiszen olyan picikék!

Marci nagyon jól érzi magát az iripirinyóknál. Legszívesebben tovább játszana az aranyos, irinyó-pirinyó kutyákkal, de nem akar tovább az iripirinyók terhére lenni, hát folytatja vándorútját.

Hamarosan egy város kapujához érkezik. Csakhogy az a város olyan kicsike, hogy mindenestül elférne a szobádban! A város utcáin icipici emberkék sétálnak.

Ezek ugyan sokkal nagyobbak, mint az iripirinyók – gondolja Marci -, de azért még ezek is nagyon picik. – Ekkor megpillant egy táblát. Elolvassa a feliratát: „Piciriváros”. Itt alighanem az iciripicirik laknak – gondolja Marci.

Ekkor odaszökdécsel hozzá egy kis pamutgombolyag. Amikor jobban megnézi, látja már, hogy nem pamutgombolyag az, hanem egy icipici kutya. Fényes, fekete orrocskája hetykén égnek mered a gombolyagból, csillogó barna szeme vígan néz Marcira.

-         Jaj, de aranyos vagy! – kiált fel Marci. – Te biztosan nem fogsz megharapni! – Azzal felemeli az icipici kutyát, óvatosan, hogy hirtelen mozdulattal meg ne ijessze, és a tenyerére ülteti. Bizony, az icipici kutya akkorka, hogy éppen elfér Marci tenyerén!

Az icipici kutya kinyújtja rózsaszín nyelvecskéjét, és nyalogatni kezdi Marcit. – Hihihi! Hagyd abba! – kacag Marci. – Csikis vagyok! Hihihi, ne csikizz! Olyan aranyos vagy, hogy legszívesebben magammal vinnélek. Csakhogy otthon mindenki ürgének nézne! Sajnos itt kell hogy hagyjalak. – És óvatosan leteszi a földre a pici jószágot. De már köréje is gyult egy sereg icipici kutya. Óvatosan, kicsit félve megszaglásszák a nagydarab embergyereket – Marci valóságos óriásnak látszik közöttük. Halkan, gyengéden szól hozzájuk, hogy meg ne ijedjenek. Óvatosan megsimogatja oket, azután elbúcsúzik.

Érdekes – gondolja távozóban -, ok féltek tolem, pedig máskor épp fordítva áll a dolog. Vagy talán a nagy kutyák is megijednek, ha váratlanul hozzájuk érek? Az iciri-piciri kutyák nagyobbak, mint az irinyó-pirinyók, de én mégsem félek tolük egy icipicit sem!

Tovább vándorol, egyik dombról a másikra. Hirtelen ugatás üti meg a fülét. Megijed, és legszívesebben elszaladna. Csakhogy másfele nem vezet út – tovább kell mennie arrafelé, ahonnan az ugatás hallatszik. Néhány lépés után meg is pillant egy kutyát. Ez már sokkal nagyobb az irinyó-pirinyó kutyáknál, de még az iciri-piciriknél is, ha még nem is akkora, amint amilyenek az embereknél élnek. Minél jobban közeledik Marci az ugató kutyához, annál jobban úrrá lesz rajta a félelem. Egyre lassabban jár, már-már megáll, de hirtelen eszébe jut szép vándorútja az iripirinyók földjén, meg az iciri-picirik városában.

Nevetséges! – gondolja Marci. – Nem féltem az irinyó-pirinyó kutyáktól, az iciri-piciri kutyákat még meg is simogattam, és most megijedek egy ilyen kiskutyától? Hiszen ez is csak olyan, mint az irinyó-pirinyó kutyák meg az iciri-piciri kutyák! Kutya az kutya! – És Marci bátran folytatja útját.

Egyszer csak megpillant egy emberkét, aki sokkal nagyobb, mint az iripirinyók, nagyobb még az iciri-piciriknél is, de kisebb, mint az emberek. Az emberke magához füttyenti a kutyát.

-         Hallgass, Cézár! Már jelentetted, hogy idegen közeledik városunkhoz!  - Azután Marcihoz fordul: - Átvágtál az iripirinyók földjén, áthaladtál az iciri-picirik országán, légy üdvözölve a törpék országában! Ez itt a kutyám, Cézár. O a legéberebb orünk. Nagyon büszkék vagyunk rá. Sokat segít nekünk. Derék kutya, nem bánt senkit, ha ot is békében hagyják. Nem tud beszélgetni, hát ugat, ha közölnivalója van. Az ugatás, amitol úgy megijedtél, nem egyéb, mint a kutyák beszéde. Eljössz hozzám vendégségbe?

Marci örömmel elfogadja a meghívást. Már nem fél a kutyától, az pedig barátságosan csóválja a farkát.

Igen takaros a törpeház. Magad is tudod, milyen: hiszen ismered a hét törpe házát a Hófehérke meséjébol! A törpeasszonyka pompás vacsorát foz. Marci kétszeres adagot kap. Felemel a tányérjáról egy falat húst: szeretné búcsúzóul Cézárnak adni.

-         Köszönöm a vendéglátást! Sajnos mennem kell, mert a szüleim már biztosan aggódnak miattam – szedelozködik a vacsora után Marci.

-         Ne felejtsd el törpeországbeli barátaidat! – búcsúzkodik a törpeemberke és a törpeasszonyka. A törpekutya meg ugat hozzá. Marci újból valami zizegést, zümmögést érez a lába alatt – és lássatok csudát: ott ül megint az urhajóban! Száll, száll, száll, és – Bumm! – leesett az ágyáról!

De szépet álmodtam! Kár, hogy nem játszhatom igaziból azokkal az aranyos kutyákkal – gondolja Marci, aztán a fal felé fordul, és megint elalszik.

Másnap találkozik Mikivel. – Ide nézz! – kiált Miki. – Hát nem aranyos? – Marci közelebb lép, és látja, hogy Miki egy kutyakölyköt tart a karjában. Marci szép álmára gondol, és már egyáltalán nem fél. Megsimogatja a kiskutyát, és megkéri Mikit, adja oda egy kicsit, hadd tartsa most o. Milyen puha a kutyus bundája! És hogy harapdálja parányi, hegyes fogacskáival Marci kezét! Csípos érzés, de Marci egyáltalán nem bánja.

-         Gyere át hozzánk! – hívja Miki. – Megmutatom a többi kiskutyát is. A kosárban feküsznek a kutyamamával.

Marci habozik egy kicsit.

Menjek oda a nagy kutyához? – gondolja. – Ugyan miért is ne? Az a kutya se más, mint az irinyó-pirinyó kutyák, meg az iciri-piciri kutyák, meg a törpekutya, meg mint ez a kis kutyakölyök! Csak éppen sokkal nagyobb. – Jó – mondja fennhangon. – Megyek.

És csakugyan, amikor megérkezik Mikiékhez, szinte már nem is fél. Azért még egy kicsit messzebbrol veszi szemügyre a kiskutyákat. Parányit tart a kutyamamától – de szerencsére Miki ebbol semmit sem vez észre.

Nemsokára biztosan egyáltalán nem fogok félni a kutyától – gondolja elégedetten Marci. – Hiszen nem kell hozzányúlnom! Idegen kutyához nem is szabad hozzányúlni. Annyi biztos: most már bátran átjöhetek Mikihez, annyira már nem félek a kutyától!

Talán te is félsz egy kicsit a kutyától? Akkor kövesd Marci példáját: biztosan te is éppen olyan bátor vagy, mint o. Képzeld el, milyenek lehetnek az irinyó-pirinyó kutyák, meg az iciri-piciri kutyák. És ha megint félnél, próbálj nagyon erosen rájuk gondolni – majd meglátod, a félelmed még náluk is kisebbre zsugorodik!

Amit a szülőknek tudniuk kell

Ilyen és hasonló szorongást válthat ki egy megrázkódtatás, egy eros negatív élmény vagy egy modellként szolgáló személy szorongása. A mesében szereplo Marcit kisebb megrázkódtatás érte, aminek a hatása csakhamar elmúlt volna, ha a nagymama beéri annyival, hogy nyugodt higgadt hangon beszéli el és értékeli a történteket:

-         Igen, most megijedtél. A kezeden kellemetlen a karcolás, biztosan csíp és éget. Otthon majd teszek rá tapaszt, ha még akkor is érzed. Tudod, megijedt ám a kutya is.

Az efféle kellemetlen élményt nem felejti el egyhamar a gyerek, és ha legközelebb megint kutyát lát, ez automatikusan eláhrító vagy szorngó reaakciót vált ki belole. Erre helytelen lenne szóban reagálni. Érzékeltessék azonban világosan (például azzal, hogy szorosan fogják a kezét), hogy nincs egyedül, és nem érheti baj. Amint elhaladtak a kutya mellett, dicsérjék meg a gyereket:

-         Nagyon bátor voltál. Eleinte féltél, mert eszedbe jutott az a másik kutya. De látod, ha az ember békében hagyja a kutyát, nem történik semmi.

Némileg bonyolultabb az eset, ha a gyerekben már kifejlodött a kutyától való félelem. Jól alkalmazható a mesében leírt módszer: irinyó-pirinyó kutya helyett megmutathatjuk például messzirol egy kiskutya képét. A gyerek közeledjen lépésrol lépésre a képhez. Minden egyes lépésnél dicsérjük meg. Ha a gyerek mégis fél, lépjen egyet vissza. Addig ismételjük ezt az eljárást, míg a gyerek szorongás vagy félénkség nélkül hozzá tud nyúlni a képhez. Ezután mutassuk neki mindig nagyobb és nagyobb kutyák képét. Ugyanilyen lépésenkénti közeledést próbáljunk plüsskutyával vagy felhúzható játékkutyával, amelyik mozog és ugat. A gyereket minden lépésnél bátorítsuk és dicsérjük.

A következo lépés – ami a kutyától való enyhébb félelem esetén elso lépés lehet -, hogy a gyerekkel menjünk el állatkereskedésbe, ahol kölyökkutyákat árulnak. Ott is próbáljon a gyerek lépésenként közeledni a kölykökhöz, míg végre bátran meg meri oket érinteni.

Mielott ilyen módon nagyobb kutyákkal szembesítenénk a gyereket, beszélgessünk vele a már elért eredményrol. Segít, ha felszólítjuk, hogy gondoljon nagyon erosen Marcira, meg az irinyó-pirinyó kutyákra. A gyakorlás folyamán még egyszer elmesélhetjük neki a történetet. A gyakorlást addig folytassuk, amíg a gyerek magabiztosan, szorongó reakció nélkül mer nagy kutyák mellett elmenni.

Hasonlóan alakított programot lehet folytatni egyéb szorongások kezelésénél. De ne feledjük a tréning kezdete elott tisztázni a szorongás okát!

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.