Gyógyító mesék

Gyógyító mesék

Tartalomjegyzék

A MÓKUSGYEREKEK

Hogy a gyerek jó partner legyen

Berci mindennél jobban szereti az állatokat. Jól ismeri életüket, szokásaikat, és órákig képes állatokat figyelni. De jó barátai a növények is. Berci sohasem tör le egyetlen faágat sem, és virágot sem tép le kedvtelésbol.

Berci minden tekintetben kedves, barátságos, szolgálatkész gyerek. Segít édesanyának a házi munkában, és néha már o maga is elkészít egy-egy egyszerubb ételt.

Anyukája örül, hogy Berci ennyire szereti az állatokat, a természetet. És büszke a kisfiára, amiért olyan szorgalmasan segít odahaza. Csak az szomorítja el egy kicsit, hogy Berci nemigen játszik a többi gyerekkel.

Csakhogy Bercinek semmi kedve más gyerekekkel játszani. A fiúk nagyon is vadak, a játékaik meg unalmasak, az az örökös foci, aztán mindig hencegnek, és folyton azon veszekednek, melyikük a legerosebb. Kislányokkal sem játszik, habár némelyik lányos játék jobban tetszik neki, mint a fiúké. Csakhogy a lányok nem szeretnek fiúkkal játszani. Ezért aztán Berci a parkban többnyire kisgyerekekkel vagy éppenséggel kisbabákkal foglalkozik, akiknek mindegy, hogy o fiú-e vagy lány.

A gyerekek hamarosan csúfolni kezdik Bercit. – Gyáva! Anyámasszony katonája! Otthon ül, a mama szoknyáján!

Bercit nagyon bántja a dolog, tudja, hogy nincs is igazuk a gyerekeknek – de hát hogyan magyarázhatná meg ezeknek a butáknak, hogy igazságtalanok?

Amikor egy különösen pimasz kölyök utánakurjant:

-Aztán tudod-e, hogy fiú vagy-e, vagy lány? -, Berci rettenetesen szégyelli magát. Fáj neki, hogy a gyerekek ennyire nem akarják megérteni. Búsan ballag ki a városból a közeli kis erdobe. Leül egy kidolt fa törzsére, és halkan sírdogál.

- Miért olyan buták a gyerekek? Csak az a fiú, aki focizik meg verekszik? Egyáltalán mit jelent az, hogy valaki fiú? Én talán kevesebb vagyok, mert szeretem a kisgyerekeket, mert segítek otthon anyunak, és nem töltöm az idomet butaságokkal? Hiszen én is éppolyan gyerek vagyok, mint a többi!

- Te különlegesen jó gyerek vagy! – szólal meg egyszerre egy finom kis hang. Berci megretten. Jobbra néz, balra néz, elore és hátra – de sehol nem lát senkit. – Ide nézz, felfelé! A fa tetejére! – szól megint a hangocska.

Berci felpillant a fa tetejére, és végre meglátja, ki szólt.

- Nini, egy kismókus! Gyakran megfigyeltem, amint vidáman játszotok! Na de ilyet! Mióta tudnak a mókusok beszélni? – ámul Berci.

- Minden állatnak megvan a maga nyelve. Csak kevés ember érti meg – magyarázza a mókus, és leszökken a fáról. – Gyere, bemutatom a barátaimat – és a mókus már szökken is be az erdobe. Bercinek ugyancsak szednie kell a lábát, hogy a nyomában maradjon.

Bent az erdo mélyén épp gyulést tartanak a mókusgyerekek. Rengetegen vannak – ezren is lehetnek. Bozontos farkuk a magasba mered, és láthatólag roppant fontosnak érzik magukat.

- Éppen azt tárgyaljuk, hogyan osszuk be egymás között a munkát meg a játékot – magyarázza a mókus.

Egy sötétbarna mókus odakurjant a mókusgyerekseregnek:

- Jókora diók vannak az odúmban. Használhatnánk oket futballnak. Ki akar játszani? – És a sötétbarna mókus hamarosan össze is szedi a futballcsapatot.

Ezután egy vörösesbarna mókus emelkedik szólásra:

- Van nálam jócskán virágnektár meg mogyorólé. Rendezhetnénk fozotanfolyamot. Ki szeretne részt venni? – És mindjárt jelentkezik jó néhány mókusgyerek, akinek kedve támadt megtanulni a fozés csínját-bínját.

- Hát egy kézimunkaklubhoz mit szólnátok? – kérdi egy világosbarna mókus. – Hosszú fuszálakból például takarót horgolhatnánk télire, vagy függönyt, az odúnk bejárata elé.

- Nagyszeru ötlet! – örvendeznek a mókusgyerekek, és a kézimunkacsoport menten meg is alakul.

Ezután javaslatok hangzanak el versenyfutásra, távolugrásra, fogócskára, bújócskára és sok más vidám játékra. Megszervezik a játékcsoportokat, a sportköröket, de a munkacsoportokat is: néhány mókusgyerek jelentkezik, aki a beteg mókusnagypapának segítene szívesen. Mások vállalják, hogy dió- és makk-készletet gyujtenek télire az öreg mókusoknak, akik már nem tudnak könnyen mozogni. Végezetül pedig nagy csoport alakul, amelynek az a célja, hogy az erdobol összeszedje a sok papírt, szemetet, amit az emberek szórtak szét.

 Ez már igen! – kiált elragadtatva Berci. – Nálatok aztán jó mulatság lehet a játék is, a munka is! Mindenki azt csinálja, amihez kedve van, és mégis nagy a rend, és mindenki szorgalmas!

- Te is olyan vagy, mint mi – feleli erre a mókus. – Segítesz anyukádnak, tudsz fozni, takarítani, és szívesen játszanál mindenfélét.

- Igen, igen – bólint Berci -, csakhogy itt nálatok nem nevetnének ki, mint otthon a városban a gyerekek. Egyébként, mondd csak: te mókusfiú vagy, vagy pedig lány? És ez a sok mókusgyerek? Kik a fiúk, kik a lányok?

- Az egészen mindegy! – kacag a mókus. – De ha mindenáron tudni akarod, ha már érthetetlen módon ez annyira fontos neked – én lány vagyok. A többi mókusgyerekrol most nehéz lenne megmondani, hogy melyik micsoda. De mindegyik játék- és munkacsoportban nagyjából ugyanannyi a fiú, mint a lány. Nem tudom egész pontosan, mennyi, mert erre nem is figyelünk. Csak az a fontos, hogy jó pajtások vagyunk valamennyien. A szüleink is jó barátságban vannak, és minden munkát felosztanak egymás között. Mi is tolük tanultuk.

- Micsoda? - Ámul Berci. – azt akarod mondani, hogy az apukák is végeznek házimunkát, hogy a fiúk engedik a lányokat focizni, és hogy a fiúk is jelentkezhetnek a kézimunkaklubba?

- Hát persze. Miért ne? Mindegyik mókus azt csinálja, ami érdekli, vagy amihez tehetsége van. Világos, mint a nap! Miért csodálkozol? Hiszen ez magától értetodo! Miért érdekelné más a lányokat, mint a fiúkat, miért lenne máshoz tehetségük? Vagy miért kellene a fiúknak más munkát végezni, más játékot játszani, mint a lányoknak? Hiszen elsosorban valamennyien mókusok vagyunk! Tinektek, embereknek, néha egészen különös gondolataitok vannak! – ingatja a fejét a mókus. – Talán azért voltál annyira szomorú, mert az emberek buta módon megkülönböztetik a lányokat a fiúktól? Neked szíved van, és ez mindennél fontosabb. Büszke lehetsz magadra. Nevesd ki az embergyerekeket, ha butábbak, mint mi, mókusok. Hidd el nekem, nem vagy te gyáva, sem unalmas fickó, amiért nem szeretsz fiús játékokat játszani, és mert néha szívesen játszanál lányokkal. Igazad van, segítsenek csak a fiúk is a háztartásban. Hiszen ezt láthattad nálunk is. Mindannyian boldog, elégedett mókusgyerekek vagyunk. Ha néha összekapunk is valamin, ha néha elered is a könnyünk, azért jó pajtások vagyunk, fiúk, lányok – valamennyien. Isten veled! Gyere el hozzánk máskor is! Ne felejtsd el, amit nálunk láttál! – És a mókus már szökell is vissza a barátaihoz.

Berci zavartan üldögél a fatörzsön.

- Álmodtam vajon, vagy mindez valóság volt? Igazán láttam a mókusgyerekek gyulését? Hogy is volt csak? Náluk egészen mindegy, ha egy fiú olyan, amilyenek nálunk csak a lányok lehetnek, és egészen mindegy, ha egy lány olyan, mint amilyenek nálunk a fiúk. Okosak ezek a mókusok! Már gyakran megfigyeltem, milyen szorgosan, vígan gyujtik a diót meg a makkot. De azon még sose törtem a fejem, vajon az a mókus, amelyik olyan fürgén ugrik fáról fára, fiú-e vagy lány!

Bercire mély hatást tettek a látottak.

Igazuk van a mókusoknak – gondolja, míg hazafelé ballag. – Nem hagyom, hogy a buta gyerekek elijesszenek. Utóvégre igazán büszke lehetek magamra, hiszen én is tudok mindent, amit általában a lányok csinálnak, de azt is, amit csak fiúk csinálnak. Sokkal többet tudok, mint a városunk többi gyereke!

Berci már sokkal magabiztosabb. Újonnan szerzett önbizalmával felvértezve lép be a parkba. Ott alaposabban megnézi a gyerekeket, és észreveszi, hogy egyáltalán nem olyan boldogok és elégedettek, mint a mókusok. A fiúk összeverekedtek egy labda miatt, három kislány egy padon sugdolózik, de a negyediket nem avatják be a titokba. Egy fiú kedvetlenül, magányosan karikázik kerékpárján a gyepen, egy kislány unott arccal, egyedül ugrókötelezik. A homokozóban sem uralkodik kicsattanó jókedv: a kisfiúk lapátjukkal szétrombolják a kislányok homoktortáit, a kislányok bognek.

Ez nem maradhat így! – gondolja Berci. – Nevetséges lenne, ha a gyerekeknek kevesebb volna az esze, mint a mókusoknak! – El is meséli mindjárt a parkban játszó fiúknak-lányoknak, mit tapasztalt az erdoben, a mókusgyerekek gyulésén.

- Piha! – húzza el a száját egy nagyobb fiú. – Micsoda hülyeség! Én aztán nem fogok lányos játékokat játszani!

- Nem érted, mirol van szó! – mérgelodik Berci. – Mostantól fogva nincs többé fiús játék meg lányos játék. Csak gyerekjáték! Gondoljátok csak el! Mostanáig jóformán többet veszekedtetek, mint játszottatok, mert már rég meguntatok mindent. Próbáljátok csak meg!

- Na jó, megpróbálhatjuk – állnak rá a gyerekek.

Berci hát megszervezi a különbözo játékcsoportokat, pontosan úgy, ahogyan a mókusoknál látta. És lássatok csudát: a gyerekek nagyszeruen mulatnak! Új meg új játékokat találnak ki, egyik ötlet követi a másikat!

A munkamegosztás lányok és fiúk között már nem muködik ilyen gyorsan és simán. Hiszen sok fiú számára kényelmesebb, ha a novére segít anyunak a törölgetésben, o pedig apuval barkácsol, vagy a sportközvetítést nézi a televízióban…

Amit a szüloknek tudniuk kell

Kicsi korában kezdjük el a gyereket arra nevelni, hogy partner legyen. Ez azt jelenti, hogy méltányoljuk, megbecsüljük tulajdonságait és képességeit. A partnerséghez tartozik az igazságos munkamegosztás is.

Mint ahogy az elméleti részekbol leszurhették, legtöbb magatartási forma nevelés eredménye. Lustaság, kényelmesség, uralkodni vágyás, félszegség, önállótlanság – mindezeket a „tulajdonságokat” a neveléssel oltjuk be a gyerekbe. Hasonlóképpen a mások iránti toleranciát, a késobbi életközösségben való viselkedést is tolünk tanulja a gyerek. Ha egy gyereknek például csak azért, mert fiú, kezdettol fogva elojogokat biztosítunk (vadulhat, több szabadságot kap, otthon kevesebbet kell segítenie), ne csodálkozzunk, ha késobb megkívánja, hogy kiszolgálják, és nem lesz képes igazi partnerkapcsolatra.

Ha a szüloi ház nem szolgál megfelelo példával, hasztalanul iparkodunk partnerré nevelni a gyereket. Amikor valamelyik házasfél (és nem feltétlenül mindig a férfi szolgál negatív példával) semmilyen módon nem partnercentrikus, aligha éli meg a gyerek az igazi közösség, a tolerancia és a kölcsönös megbecsülés szabályait. Ez a gyerek az után a mintakép után igazodik, amelyik a kedvezobb feltételek között él – vagyis az önzobb szülo után.

Legeloször is nekünk, felnotteknek kell megtanulnunk, hogy leküzdjük a férfi és a no közötti szerepmagatartás kliséken alapuló elképzelését, hogy egy személyben elsosorban az embert lássuk, és ne a neme vagy a faja után ítéljük meg. Csakis így sikerülhet utat mutatnunk a gyerekeknek az igazi partnerkapcsolathoz.

 

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.