Gyógyító mesék

Gyógyító mesék

Tartalomjegyzék

A KRUMPLIORRÚ BOHÓC

Ha a gyerek zavarja a tanítást

Robi eleinte nemigen szeretett iskolába járni, hiszen egyetlen óvodai barátja sem került az osztályába. Az idegen gyerekek jóformán szóba sem álltak vele, Robi magányos volt, és nem érezte magát biztonságban.

Néhány hete azonban egész másképp néznek Robira az osztálytársai. A dolog azzal kezdodött, hogy a tanító néni egyik nap olyasmit kérdezett, amire Robi nem tudott válaszolni. A gyerekek meg bámultak rá. Robi nem tudott válaszolni. A gyerekek meg bámultak rá. Robi zavarában fintorokat vágott, és hogy mégse álljon az osztály elott, mint szamár a hegyen, egyszeruen kibökött valami vicceset. Erre persze hangosan kacagott valamennyi gyerek. A tanító néni ugyan haragudott, de Robit ez nem zavarta. Csak az volt a fontos, hogy a gyerekek nevettek, és ezzel végre – legalábbis úgy gondolta – befogadták.

Robi már nem érzi magányosnak magát. A sikerült tréfa óta további bohóckodásokat talál ki, mert mindenáron szeretné megnevettetni a gyerekeket. De most már csak néhány gyerek kuncog, a többiek rég megunták Robi vicceit. Csakhogy Robi ezt nem veszi észre. Változatlanul azt hiszi, o a legviccesebb gyerek az egész osztályban. Pedig egyszeruen csak rendzavaró.

A tanító néni egyik nap bejelenti, hogy cirkuszba viszi az osztályt. A gyerekek persze alig várják a nagy eseményt. Végre indulnak a cirkuszba. A tanító néni már jó elore gondoskodott a jegyekrol, az osztály az elso sorban kap helyet.

A zenekar rázendít a bevonulási indulóra, kezdodik a parádé. Akrobaták kézen járva jelennek meg a porondon, mások szaltózva vonulnak be, felcicomázott lovak ügetnek körbe, felöltöztetett kutyák tipegnek két lábon, benyargal egy csacsi, mögötte bohócok bukfenceznek, Jancsi bohóc mindenkin keresztülesik a csónak nagyságú cipojében.

Ezután az elegáns cirkuszigazgató üdvözli a nagyérdemu közönséget, és bejelenti az elso számot. Az oroszlánszelídíto következik. Robi mozdulatlanul, izgatottan figyeli, hogyan ugrik át a karikákon az oroszlán. Tiszteletet keltenek benne a nagy állatok. Amikor vége a számnak, megkönnyebbül, hogy az oroszlán ilyen szépen szót fogadott idomítójának, és nem történt semmi baj.

Az izgalmas mutatvány után a bohócok bukfenceznek a porondra, a gyerekek nagy örömére. Robiban feltámad a fontoskodás kisördöge: utánozni kezdi a bohócokat. A gyerekek oda sem hederítenek Robi bohóckodására, csak azt figyelik, ami a porondon történik.

Hanem van ott egy különlegesen mókás bohóc – bozontos, zöld haja van, azon parányi fekete keménykalap ül, az orra pedig óriási piros krumpliorr, s valahányszor a bohóc kifújja, az orra félelmetesen dudál -, nos, ez a bohóc észreveszi Robi bohóckodását!

Egyszer csak odakurjant Robinak:

-         Nini, egy kollega! Uram, meghívhatom a porondra? Ugyan, csatlakozzon hozzánk, hogy valamennyien megcsodálhassuk a mókáit!

Robi megijed. Kicsit zavarban van, de azért büszke, hogy a bohóc észrevette. Be is mászik a porondra.

-         Te afféle mókamester vagy, ugye, hát most mutasd meg nekünk, mit tudsz! – unszolja barátságosan a bohóc. Igen ám, de Robinak ezúttal semmiféle igazi móka nem jut az eszébe! Csak azt tudja elismételni, amivel az osztálytársait szokta szórakoztatni: fintorokat vág, szamárfület meg orrot mutat a bohóc háta mögött, mond is valami csacsiságot – de senkit nem sikerül megnevettetnie.

-         Krumpliorrú, folytasd! – kiabál a bohócnak egy kislány. – Ez a fiú egyáltalán nem vicces! Még annyira se, mint Jancsi bohóc! – Sot, néhány gyerek ki is fütyüli Robit. Mások meg rákiabálnak: - Eriggy a helyedre! Ne zavard az eloadást!

Robi képe pulykavörös; alig-alig tudja visszafojtani a könnyeit. Áll, áll a porondon, mint aki sóbálvánnyá meredt. A bohóc megsajnálja. Segíteni próbál a gyereknek, eltereli róla a figyelmet.

-         Hölgyeim és uraim! – rikkantja. – Egy kis figyelmet kérek! Én, mint minden idok legnagyobb trombitása, elfújom önöknek a „János bácsi”-t! Szíveskedjenek velem énekelni!

Azzal mélyen meghajol, olyan mélyen, hogy krumpliorra a padlót veri, és mindjárt heves dudálásba kezd, amit abba sem tud hagyni.

-         Segítség! Hagyod abba a dudakoncertet, nyavalyás orrom?! Ha így dudálsz, hogy fogok trombitálni?

De az orr csak dudál tovább. A bohóc huzigálja, csipkedi, de nem sikerül hallgatásra bírnia –a az orr egyre harsányabban dudál.

A jelenet annyira mulatságos, hogy Robi el is felejti, milyen szégyenben maradt az imént, és vidáman nevet a többi gyerekkel. Amikor a bohóc észreveszi, hogy Robinak megjavult a kedve, felszólítja: ugyan, tapsoljon kettot – hátha engedelmeskedik neki az o rémséges orra. Robi hangosan tapsol – és íme: a krumpliorr elnémul.

- Hálás köszönetem, kolléga! Végre-valahára elkezdhetjük a trombitahangversenyt! – Azzal a bohóc egy kis trombitát nyom Robi kezébe. – Légy szíves, add meg a hangot.

Robi teli tüdobol belefúj a trombitába – hang helyett azonban konfetti zúdul ki belole! Robit tetotol talpig tarkabarka konfettiáradat borítja! A közönség hahotázik, Robit már nem csúfolja senki.

-         Látod, igazi bohóc vagy – súgja mosolyogva a bohóc Robinak -, jókedvuen együtt játszol velünk, és nem akarsz mindenáron az elotérbe tolakodni. Most pedig – fordul a közönséghez – énekeljétek el a „János bácsi”-t, én meg fújom hozzá a kíséretet.

A bohóc végigmasírozik a porondon, Robi a nyomában. Ezzel vége a számnak, és mindenki elégedett az eloadással.

Másnap az iskolában, a tanító néni a szünetben magához hívja Robit.

-         Tegnap a cirkuszban, a konfettizápor közben, ami megszabadított téged a kellemetlen helyzetbol, támadt egy ötletem. Minden olyan óra után, amelyben nem bohóckodtál, jutalmul beleragasztok a füzetedbe egy konfettit – vagyis egy színes pontot. Akárhányszor összegyulik tíz jó pontod, választhatsz, melyik osztálytisztséget szeretnéd betölteni. Persze az osztálytársaid is részt vesznek a nyereményjátékban. Ha már nem nevetnek többé a bohóckodásodon, és azért csodálnak, mert jó pajtásuk lettél, és ugyanúgy figyelsz, mint ok, akkor az osztály határozhatja meg például azt, hogy hová menjünk legközelebb kirándulni. Gondolom, te sem akarsz többé szégyenben maradni, mint tegnap a cirkuszban. Majd meglátod, mennyivel kellemesebb, ha a többiek valóban szeretnek, nem pedig kinevetnek.

Robi nyomban beleegyezik.

Mit gondolsz, hány színes pontot nyert Robi? Elárulom neked. Mivel már nem csinál buta tréfákat, mint azelott, olyan a füzete, mintha konfettieso zuhogott volna rá.

Amit a szüloknek tudniuk kell

A gyereknek különleges sikerélményt jelent, ha osztálytársai nevetnek valamelyik megjegyzésén. Élvezi, hogy kiemelkedett közülük, és „tekintélyt” szerzett. Pozitív figyelemnek éli meg a nevetést. A tanító korholása korántsem hat rá annyira, mint a közvetlen csoportos reagálás.

Ezek az iskolai „paprikajancsik” többnyire olyan gyerekek, akiket nemigen fogadnak el az osztálytársaik, nem akad barátjuk. Az ilyen gyerek számára vélhetoleg a hangoskodás a figyelemfelkeltés egyetlen módja. Osztálytársainak érdeklodését azzal szerzi meg, hogy zavarja a tanítást.

Hiába próbálnak önök otthon a gyerek lelkére beszélni, hiába magyarázzák el, mennyire fontos, hogy ne zavarja a tanítást butaságokkal, még ha belátja is mindezt, akkor sem érnek el nála átüto sikert. Az a legfontosabb, hogy együttmuködjenek a tanítóval. A tanító feladata, hogy megbeszélje a gyerekkel a problémát, és – ha a gyerek beleegyezik – elmagyarázza a többi tanulónak, hogyan segíthetnének neki ok is. Például igyekezzenek visszafojtani a nevetést, ha a gyerek zavarja a tanítást.

Számításba kell venni, hogy a gyerek nyilván erosen igényli, hogy valamilyen formában elismerjék, hogy az osztályban fontos helyet foglaljon el. A tanító tehát elmondja az osztálynak, hogy o az összes gyereket figyeli: mennyire figyelmesek, mennyire muködnek együtt, és efeletti örömét dicsérettel vagy bólintással fejezi ki (minden kivételezés nélkül). Mivel azonban valamennyien tudják, hogy az illeto osztálytársnak különlegesen nehezére esik uralkodnia magán, sikeres teljesítményként kell megítélni, mennyire figyel tanítás alatt. Ezt pedig ugyanúgy kell értékelni, mint a többi tanuló különleges teljesítményét.

A gyerek minden óra után kiviszi az üzenofüzetét (vagy egy jegyzetfüzetet) a tanítónak, aki aláírja, vagy beragaszt egy jó pontot. Ez a figyelem a gyerek elismerése, ugyanakkor tájékoztatás a szüloknek. Lehetoséget ad nekik, hogy otthon is megdicsérjék a gyereket. Ha a gyerek zavarja a tanítást, se a tanító, se a szülok ne reagáljanak semmiféleképpen. A következo órán pedig ismét ösztönözzék a gyereket.

A tanító ne felejtse el idonként bólintással vagy dicsérettel jelezni, hogy észrevette a gyerek igyekezetét. Elsosöknek nehéz háromnegyed óra hosszat kitartani, rövidebb idoközökben van szükségük pozitív visszajelzésre!

Megalapozatlan némelyik tanítónak az az aggálya, hogy a többi gyerek megirigyelheti egy tanuló különleges programját. Ha a tanító a többi gyerek segítségét kéri, és méltányolja is ezt a segítséget, az osztálytársak készségesen elfogadják, hogy egy társuk átmenetileg elonyben részesül. Tehát nem féltékenységre, hanem éppenséggel bajtársiasságra kell apellálni. A pozitív magatartás megbecsülése révén a gyerekek példát is vesznek társukról, és ok is megemberelik magukat (tanulás minta után). Különösen fontos tehát a tanító elismerése.

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.