Gyógyító mesék - GYURKA MEG A MACI
Tartalomjegyzék
GYURKA MEG A MACI
Ha a gyerek nem akar ottmaradni az óvodában
Anyu, ne menj el! - zokog Gyurka. – Nem akarok az oviban maradni!
Anyu vigasztalni próbálja.
- Nemsokára érted jövök! Nézd, milyen szép játékok vannak itt, és milyen aranyosak a gyerekek! Ne sírj. Itt sokkal jobban fogsz mulatni, mint otthon!
De Gyurka csak ül a sarokban, és sír. Amikor anyu érte jön, kiderül, hogy Gyurka egyáltalában nem játszott. Másnap már otthon kezdi a sírást, és abba sem hagyja egész úton az óvoda felé.
Gyurka még nem tudja, milyen jó az óvodában, és mennyire szeret ott játszani a többi gyerek. Sír, sír, sír és észre sem veszi, hogy az egyik sarokban babakonyha van, a másikban óriási építoszekrény, kicsi, nagy, piros, sárga, zöld és kék építokockákkal, kirakós játékok, versenyautók, teherautók, festékek, tarka képeskönyvek, és még sok minden más. Azt sem látja, milyen vidáman játszanak a gyerekek, és nem hallja, milyen szépeket mesél az óvó néni.
Gyurka otthon eloveszi a maciját, és játszani szeretne vele. De a maci mogorva képet vág.
- Hagyj békén! – brummogja. – Minden olyan unalmas. Mindig ugyanazt játsszuk. Nem tudsz semmi érdekeset kitalálni!
Gyurka mérgelodik. De aztán azt gondolja magában:
- Nem baj, majd az építokockákkal játszom. Csakhogy az építokockák összevissza bukfenceznek, és nem engedik felállítani magukat. Ok sem akarnak már Gyurkával játszani.
Jó, akkor eloveszem a színes ceruzákat – gondolja Gyurka -, és rajzolok egy szép képet. – De ez sem sikerül. A színes ceruzák kicsúsznak a kezébol, még irkafirkát sem hagynak csinálni.
- felállítom az autópályát! – határozza el Gyurka.
- Bzzzz! – zörögnek az autók, de a kerekek nem akarnak forogni.
- Akkor megyek, megnézem a televízióban a gyerekmusort!
- Kreccs! – mondja a tévé, és nincs se kép, se hang.
Gyurka meg csak guggol a sarokban, és nem tudja, mit kezdjen magával. – Talán majd anyu mesél valami szépet – gondolja. De anyunak sok a dolga, nem ér rá Gyurkával foglalkozni.
Amikor anyu vásárolni megy, megengedi, hogy kisfia is elkísérje – Gyurka ugyanis már rettenetesen unatkozik. A bolt felé menet találkoznak Julcsával. Julcsa már néhány hónapja óvodába jár.
- Miért vágsz ilyen morcos képet? – kérdi Gyurkától Julcsa.
- Azért, mert szörnyen unatkozom. Nincs semmivel játszanom.
- Hogyhogy? Nincsenek játékaid?
- Dehogyis nincsenek – válaszol zavartan Gyurka -, csak nem akarnak velem játszani.
- Na de ilyet! Ezt nem értem. Velem ez nem fordulhat elo. Mert én óvodába járok! – közli büszkén Julcsa.
- Én nem szeretek óvodába járni – mondja durcásan Gyurka. – Szívesebben vagyok otthon.
- Jaj, de buta vagy! Hiszen az oviban olyan jól lehet játszani! Ismered azt, hogy Komámasszony, hol az olló? Vagy azt, hogy Adj, király, katonát? Vagy az ipiapacsot? Vagy a szembekötosdit?
- Nem. Otthon is lehet olyat játszani?
- Hahaha! Dehogyis! Éppen az a jó az oviban, hogy ott olyan sok új játékot játszhatunk. Tudod, mit? Gyere el egyszer az oviba – de persze sírni nem szabad. Ha nem tetszik, hazamehetsz.
Másnap Gyurka, karján a macijával, meglátogatja Julcsát az óvodában. Anyu kint vár rá. Gyurka egyáltalán nem fél, inkább kíváncsi. Csodálkozik, amikor megpillantja a sok játékot. Tegnap a könnyein át egyáltalán nem látott semmit. A gyerekek most éppen jópofa bábokat ragasztanak, maradék anyagokból.
- Gyere, csináld te is! – hívja Gyurkát Julcsa. – Ha elkészülünk, az óvó néni mesél valami érdekeset.
Mivel azonban Gyurka csak látogatóba jött, hamar lejár az ideje. Anyu nem tud olyan sokáig várni rá.
- Kár – súgja a macinak Gyurka. – Szívesen maradtam volna. – A maci pedig helyesloen brummog.
Otthon Gyurka a kedves óvó nénire, a sok gyerekre gondol. Mit játsszon a macival? Nem is volt ideje megtanulni a sok új játékot. A maci csalódottan, duzzogva visszavonul a játékpolcra.
- Holnap tovább maradok az oviban – ígéri Gyurka. – Akkor majd megtanítalak új játékokra.
És csakugyan: másnap Gyurka hazaküldi anyut! Tudja, hogy úgyis eljön majd érte.
- Elég, ha csak egy óra múlva jössz értem. Az óvó néni megígérte, hogy ma jelmezbe öltözhetünk. Szeretnék én is a többiekkel játszani.
Már jön is az óvó néni: nagy kazal újságpapírt hoz, tarka szalagokat, egy régi csipkefüggöny darabjait.
- A csipkébol királykisasszony-ruhát csinálok magamnak! – kiált Julcsa.
- Hát te, Gyurka? – mosolyog a kisfiúra az óvó néni. – Te minek öltözöl?
- Tengerésznek! Újságpapírból matrózsapkát csinálok magamnak meg a macimnak. A piros szalagból pedig nyakravalót kötök rá is, magamra is.
Buzgón nekilátnak a gyerekek a jelmezesdinek. Gyurka már majdnem elkészült. De most érte jön anyu.
- Hogyhogy? Máris?! Hadd maradjak itt addig, ameddig a többi gyerek! Olyan jó volt az oviban. Én is igazi óvodás akarok lenni!
Anyu örül, hogy Gyurka így megokosodott, és hagyja, hogy tovább játsszék.
Otthon Gyurka megint jelmezesdit játszik a macival. El van foglalva egész este. Mindig új meg új jelmezeket készít. Egyszer Piroskának öltözteti a macit, aztán varázslónak, majd babatündérnek, azután királynak, végül paprikajancsinak. Fáradtan, elégedetten hajtja álomra maci a bohócsipkás fejét.
Másnap versenyfutást rendeznek az óvodában. Ebben maci sajnos nem vehet részt. De nem bánja, hiszen tudja, hogy Gyurka ezentúl mindennap megtanítja valami új játékra. Így hát szívesen vár rá. Maci is, a többi játék is örül, hogy Gyurkának így megjött az esze.
Amit a szüloknek tudniuk kell
Ha a gyereknél elválási szorongás lép fel, igen fontos, hogy még mielott elkezdene óvodába járni, a szüloktol megkapja a biztonságérzetet, hogy rövid távollét után hamarosan visszatérnek hozzá. Egymagában nem elegendo a kijelentés, hogy anyu mindjárt jön, és addig sem történhet semmi baja. A gyereknek ezt át is kell élnie. Ha szorong, ne próbáljunk a lelkére beszélni. Ne is eroltessük, hogy gyozze le szorongását. Inkább lassan szoktassuk hozzá, hogy kis idoközöket a szülok nélkül töltsön.
A gyakorlás elso lépése például, ha azt mondjuk a gyereknek:
- Kimegyek néhány percre az eloszobaajtó elé. Építesz nekem addig egy szép tornyot? Aztán bejövök, és nagyon fogok örülni a meglepetésnek, amit te egyedül csináltál.
A második lépés:
- Kiviszem a szemetet, és behozom a postát. Mindjárt visszajövök, és kíváncsian várom, hogy megmutasd, mit játszottál.
Az idoközök tehát egyre hosszabbodnak. De iskoláskor elott természetesen ne hagyjuk hosszabb idore felügyelet nélkül a gyereket.
Amikor a gyereket beíratjuk az óvodába, mutassuk meg neki futólag a helyiségeket meg a játékokat, de minden huhó nélkül. Azután a gyerekkel együtt látogassuk meg néhányszor rövid idore azt az óvodai csoportot, amelyikbe felvették. Ne eroltessük, hogy a gyerek rögtön játsszék is a többiekkel. Csak amikor észreveheto érdeklodést mutat, akkor kérjük meg, hogy vegyen részt o is a játékban. A gyereknek lassan kell hozzászoknia az új helyzethez. A szülotol való elválás és az ismeretlen környezet ne rójon rá túlságosan nagy terhet.
A beszoktatás elso szakasza után hagyjuk a gyereket egy darabig magára a csoporttal. De elozoleg ezt tudassuk vele! Közben például elbeszélgethetünk a vezeto óvónovel. Utána térjünk vissza a csoporthoz, de üljünk egy kicsit távolabb. Távozásunk lassan történjék. Hirtelen eltunésünk sokkot okozhat a gyereknek. Pedagógiailag helyesen vezetett óvodában elfogadják a gyerek fokozatos hozzászoktatását az új helyzethez.