Gyógyító mesék - CSURI KIRÁLYKISASSZONY

CSURI KIRÁLYKISASSZONY

Ha a gyerek éjjel bepisil

Évi éjjelente bepisil. Senkinek nem szól errol, mert restelli. Nem minden éjjel történik baj. Néha száraz reggel az ágya, néha csak kicsi folt látszik, de máskor úszik az egész ágy. Anyu már orvoshoz is vitte emiatt. A doktor bácsi azt mondta, Évinek kutya baja. Senki sem tudja megmagyarázni, miért pisil be éjszaka. Egy nap az óvó néni a következo mesét meséli:

Valamikor réges-régen pompás palotában élt a király, a királyné, meg a gyönyöruszép, aranyhajú királykisasszony. A kis királylányt mindenki kényeztette, körülötte forgott az egész udvartartás. Hanem ennek egy csapásra vége szakadt, amikor megszületett a királyfi. A királykisasszonnyal már nemigen törodtek, mindenki az újszülött trónörökös felséges popsija körül sürgölodött, amikor tele lett a pelenkája.

Mi tagadás, a királykisasszony nem nagyon szerette az öcsikéjét. Igencsak féltékeny volt rá. Egyszer azt álmodta, o is éppen olyan kisbaba, mint a királyfi. Álmában bölcsoben ringatták, cumisüvegbol etették, kényeztették. És reggel arra ébredt, hogy csuromvizes az ágya.

Ez volt csak a szenzáció! A komorna elmesélte az udvarhölgynek, az udvarhölgy az apródnak, az apród a lakájnak, a lakáj a miniszternek, a miniszter a királynak, a király pedig a királynénak. Az egész udvartartás izgatottan berohant a királykisasszonyhoz. Nahát, ágyba pisil a királylány! A királykisasszony eleinte szégyenkezett, de aztán már megtetszett neki, hogy megint csak körülötte forog az egész királyi palota.

Így ment ez jó néhány éjszaka. A királyné azt sem tudta, hová legyen bánatában.

-         Csak nem beteg a mi kis királylányunk? – kérdezte királyurát. És mivel a királykisasszony selyemágya továbbra is minden reggel úszott a pisiben, a királyi pár hívatta az udvari orvost. A doktor azonban semmiféle betegséget nem talált a királykisasszonynál.

A király meg a királyné bizony szégyenkezni kezdett a királykisasszony miatt. Megpróbáltak a lelkére beszélni, intették, dorgálták – mindhiába. Hamarosan megelégelték a hosszú szónoklatokat, elfogadták a dolgot mint leküzdhetetlen bajt, és többet nemigen törték a fejüket miatta. Az udvartartás is hamarosan megszokta, hogy királykisasszonyuk éjjelente bepisil. Csak néha-néha jegyezte meg valaki:

- Ágybapipilo királylányt még nem látott a világ. Micsoda szégyen!

A királykisasszony eleinte örült, hogy mindenki csak vele törodik, de hamarosan elszomorodott. Mérgelodött a buta szokás miatt, igyekezett felhagyni vele, de nem sikerült. Egy napon megütötte a fülét, hogy egy pimasz kis istállófiú „Csuri királykisasszony” néven emlegeti. Ezt már o is megsokallta.

Rajtam nevet az egész palota – gondolta. – Most már nem azt mondják, mint régen, hogy: „Nézzétek, ott a gyönyöru, aranyhajú királykisasszony!” És különben sem sikerül elérnem, hogy száraz maradjon az ágyam. Az lesz a legjobb, ha világgá megyek!

El is határozta, hogy megszökik a palotából. Bizony, ez nagy butaság volt. Azt gondolta magában nagy durcásan: - Királyapám, királyanyám most már úgyis csak azt a taknyos kis királyfi öcsémet szeretik, senkinek sem fogok hiányozni.

Ebben persze nagyot tévedett. Mert igaz, hogy a királynak meg a királynénak kevesebb ideje jutott a kislányukra, de azért éppen úgy szerették, mint régen.

Felkerekedett hát a királykisasszony, és ment, ment, míg egy suru erdohöz nem ért. Egyre mélyebben járt az erdoben, és a végén egészen eltévedt. Bánta már, hogy elszökött hazulról, de nem sikerült visszatalálnia a palotába.

Ó, bárcsak hallhatnám megint királyanyám kedves hangját, királyapám dörmögését! – gondolta a királykisasszony. Fáradtan leheveredett a mohára, és elaludt. Ha pedig kíváncsiak vagytok, hogyan alakult a királykisasszony sorsa, legyetek kicsit türelemmel. Van ugyanis ennek a mesének még egy szereploje, akivel eddig még nem találkoztatok.

Nem messze a palotától élt a kis Péter. Nagyon szerette a szüleit, és tudta, hogy apjának-anyjának is o a legdrágább kincse. Csak azon szomorkodott, hogy a szülei olyan sokat dolgoznak, hogy alig van idejük vele foglalkozni.

Egy napon Péter megfázott, és hólyaghurutot kapott. Édesanyja nagyon szomorú volt. Különleges teát fozött a kisfiának, és melegíto palackot tett a gyerek hasára. Ez nagyon jólesett Péternek.

A megfázás ugyan hamar elmúlt, de azóta Péter minden éjjel bepisilt. Talán a sok tea az oka, gondolta édesanyja, és ezentúl esténként nem adott inni a kisfiának. De ez sem segített.

- A hólyaghurut elmúlt – állapította meg a doktor bácsi -, Péter egészséges.

Édesanya hamarosan elveszítette a türelmét.

-         Épp elég dolgom van enélkül is – zsémbelt -, és most miattad naponta moshatom az ágynemut!

Amikor édesanya egy reggel megint mérgesen ment el otthonról, a csuromvizes ágy miatt, Péter is mérgelodni kezdett.

-         Nem tehetek róla! Nem szándékosan pisilek be! Én is szomorú vagyok miatta! Ha édesanya haragszik, amiért olyan sok dolgot adok neki, legjobb lesz, ha egyszeruen elmegyek hazulról.

Szavait tett követte: Péter nyakába vette a világot.

Hamarosan az erdobe ért. Ugyanabba az erdobe, amelyikben a kis királylány eltévedt. Péter mérge már elpárolgott.

Jaj, de sajnálom – mondta magában -, hogy ilyen meggondolatlanul cselekedtem! Vajon mit csinál most az édesanyám? Hiszen olyan nagyon szeret engem!

Annyira elmerült gondolataiban, hogy nem is nézett a lába elé. Hopplá – kis híja, hogy orra nem bukott!

-         Hát ez meg micsoda? – bámult Péter. – Csak nem valamilyen erdei vad? Nem – ez egy kislány! És milyen maszatos. Vajon mit kereshet egy kislány egyedül az erdoben? Csak nem érte baj?

Nem merte felébreszteni a kislányt. De ebben a pillanatban egy kis bogár mászott a királylány orrára. A királylány tüsszentett és felébredt.

Nagyon örült, hogy találkozik valakivel, méghozzá egy kisfiúval, aki nagyjából egykorú lehet vele. Már nagyon egyedül érezte magát. Péter nagyon megtetszett a királykisasszonynak, a királykisasszony is Péternek.

-         Hát te mit keresel ilyenkor az erdoben? – kiáltották egyszerre. Ezen persze nagyot kacagtak, és mindjárt jó barátok lettek. A királykisasszony legott elmesélte történetét Péternek. Amikor a fiú megtudta, hogy vérbeli királylánnyal találkozott, el sem akarta hinni.

Szépnek szép – gondolta -, de milyen maszatos! Igazi királykisasszonyok nem szoktak ilyen piszkosak lenni!

Hát még akkor hogy csodálkozott Péter, amikor megtudta, miért ment világgá a királykisasszony!

-         Mintha magamat hallanám! – kiáltott fel. – És én még azt hittem, hogy én vagyok a világon az egyetlen gyerek, akinek ilyen buta betegsége van, ami igazából nem is betegség!

-         Én is azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen – kacagott a királykisasszony. – Annyira szégyelltem magam, mivel ráadásul még királylány is vagyok!

-         Én ugyan nem vagyok királyfi, de azért én is szégyelltem magam – mondta Péter. De aztán mind a ketten elszomorodtak. Nagyon vágyódtak az otthonuk után, de elegük volt már a szüntelen szégyenkezésbol. – Bárcsak segítene rajtunk valaki! Talán akad valahol csodaszer, ami segít, hogy ne pisiljünk be éjszaka! – És lehajtott fejjel, kéz a kézben továbbvándoroltak.

Egyszer csak egy kis tisztásra értek. Csodálatos illat fogadta oket.

-         Minek van ilyen pompás illata? Mintha ezer rózsa illatozna, száz orgonabokor, és sok-sok édes méz! Gyere, nézzük meg, honnan jön ez a fenséges illat! – mondta Péter. A királykisasszony ámulva követte. De akármennyire fenséges illat vette is oket körül, nem láttak mást, mint néhány szál egyszeru kis virágot. – Ennek volna ilyen pompás illata? Akkor egészen biztosan különleges virág! – kiáltották fel a gyerekek.

Lágy szello fújdogált. A virágok bólogattak, és édes hangon dalolni kezdtek:

Azon, ki bánatos nagyon,

Segít egy kis virágszirom:

Este, míg kerülget az álom,

Olvasd el, mi áll a virágon.

Varázsige. S mi a varázslat?

Hogy szárazon marad az ágyad.

S ha arra veted fel szemed

Reggel, hogy száraz fekhelyed,

Egy illatos szirmot letépve

Indulhatsz új nap elébe.

A szél elült, a virágok már nem bólogattak.

- Na, de ilyet! – ámult Péter. – Te is hallottad, vagy csak álmodtam?

- Nem álmodtál – válaszolt a királykisasszony -, a virágok csakugyan énekeltek. És segítenek nekünk!  Hinnünk kell ebben. Gyere, tépjünk le egy varázsvirágot.

- Hurrá! – kurjantotta el magát Péter. – Nem lesz többé vizes az ágy! Csak el ne felejtsük elmondani elalvás elott a varázsigét. Hogy is van csak? Hiszen nem is tudjuk! Jaj nekünk!

- Ne búsulj! – vigasztalta Pétert a királykisasszony. – A virág biztosan úgy gondolta, hogy majd megtudjuk a varázsigét. Várj csak, amíg hazaérünk. De most siessünk, igyekezzünk hazatalálni. Alig várom, hogy kipróbálhassam ezt a csodálatos illatú varázsvirágot! Egészen biztos vagyok benne, hogy soha többet nem ébredek arra, hogy vizes az ágyam! Hogy fognak örülni a szüleim!

A gyerekek kisvártatva az erdo szélére értek. Az út mentén jelzotábla állt. A jobb felé mutató karján ez állt: „A palotához” – bal felé mutató karján: „A városba”. Elérkezett a búcsú pillanata.

- Péter, te olyan jó barát vagy. Találkozzunk gyakran, jó? Különben is kíváncsi vagyok, melyikünknél hatott gyorsabban a varázsige. Isten áldjon, nem akarom vesztegetni az idot. Úgy örülök, hogy hazamehetek! – És a királykisasszony már futott is a jobb felé vezeto úton. Péter még sokáig integetett neki, azután elindult a bal felé vezeto úton.

Nagy volt az öröm Péterék otthonában csakúgy, mint a királyi palotában. Mind a két gyereket bántotta a lelkiismeret, amikor látták, mennyire aggódtak miattuk, milyen gondot okoztak szeretteiknek.

Amikor a gyerekek este lefeküdtek, a szobát eltöltötte a virág fenséges illata. És egyszeriben eszükbe jutott a varázsige:

Tegyél róla, csodavirág

Hogy száraz maradjon az ágy!

Ezt mondogatta, ismételgette a királykisasszony is, Péter is, amíg csak el nem nyomta oket az álom. Másnap reggel boldogan tapasztalta a királykisasszony, hogy csakugyan száraz az ágya. Ezután minden este elmondta a varázsigét, és valahányszor száraz maradt az ágy, letépett egy szirmot, amely fenséges illattal töltötte be a szobát. Egyre gyakrabban maradt száraz az ágy, és a királykisasszony azt sem tudta, hová legyen örömében.

Hamarosan letépte a virágnak valamennyi szirmát, és az illat lassan elpárolgott. De már nem is volt szükség a varázsvirág segítségére. A királykisasszony többet nem pisilt be. De büszke is volt rá a király meg a királyasszony meg az egész udvartartás! És a kis istállófiú sem emlegette többé úgy, hogy „Csuri királykisasszony”!

Hasonlóan alakult Péter sorsa is. Eleinte o is elmondta esténként a varázsigét. Amikor reggel száraz volt az ágya, édesanyjával együtt letéptek egy illatos virágszirmot. Ha néha-néha mégis megesett, hogy éjjel az ágyba pisilt, ami természetesen eleinte még elofordult, édesanyja már nem szidta, mert tudta, hogy megindult a javulás. Nem is titkolta, mennyire örül, valahányszor Péternek sikerült száraz ágyban ébrednie. Három-négy hét alatt letépték a virág minden szirmát – de már Péternek sem volt szüksége többé varázsvirágra, varázsigére. És a királykisasszony meg Péter továbbra is jó barátok maradtak.

Évi meghallgatja ezt a mesét, és o is szeretne ilyen varázsvirágot. Fog egy rajzlapot, és zöld szárat fest rá, zöld levelekkel. A szár fölé nagy sárga pettyet – ez lesz a virág közepe. A rajzlapot az ágy fölé akasztja. És valóban – a nedves folt a virág meg a varázsige segítségével egyre kisebb lesz, és egyre ritkábban ébred Évi arra, hogy vizes az ágya. Ahányszor száraz ágyban ébred, új szirmot fest a virágra. És a virág minden egyes szirommal egyre szebb lesz. Évi nagyon büszke magára. Meg is van rá az oka, mondja anyu, aki együtt örül kislányával, és a dicsérettel sem fukarkodik. Mire elkészül a virág, Évi már majdnem mindig száraz ágyban ébred. Csak néha, nagy ritkán kell a mesebeli varázsigékhez folyamodnia. És hamarosan arra sem lesz már szüksége.

Amit a szüloknek tudniuk kell

Mielott bármihez is kezdenének, feltétlenül vizsgáltassák meg a gyereket szakorvossal és pszichológussal!

Történetünkben az ágybavizelés két okával foglalkoztunk – egyiknek sincs szervi oka, és mindegyik igen gyakori.

A királykisasszony esetében a bepisilés a figyelem hirtelen elfordulásának a következménye: most már mindenki a kisbabával törodik. De szerepe van a modell elsajátításának is: a királykisasszony felfogja, hogy a kisbaba pelenkázásánál nagy a sürgés-forgás. A szülok és a személyzet ekkor nagy hibát követ el: ismét a királykisasszony kerül a figyelem középpontjába. Mindenki rengeteg figyelmet szentel az ágybavizelésnek, de nem foglalkoznak a gyerek problémájával.

Péter esetében a gyengédség és a gondoskodás hiánya az ok: túlterhelt édesanyjától nem telik többre. Amikor a hólyaghurut során Péter mindabban részesül, ami után eddig sóvárgott, gyógyulását követoen is kellemes sikerélmény lesz az ágybavizelés.

A gyerekek természetesen nem céltudatosan élnek ezzel az eszközzel. Sok esetben automatikusan sajátítják el, akár pozitív, akár negatív figyelmet keltettek.

Ha a gyerek éjszakánként kezd bepisilni, és a gyermekorvos megállapítja, hogy ennek nincs fiziológiás oka, eloször figyeljék meg:

• Milyen problémái lehetnek a gyereknek?
• Hogyan reagálnak önök az ágybavizelésre?
• Milyen gyakran pisil be a gyerek?
• Mekkora a nedves folt?
• Mi történt az ágybavizelést megelozo napon?

A probléma felismerése utána gyereknek elsosorban az önök segítségére van szüksége: beszélgetésekre, közös játékokra, a pozitív figyelem minden fajtájára, de úgy, hogy önök ne reagáljanak közvetlenül a bepisilésre. A gyereket például a következoképpen motiválhatják:

- Biztosan szeretnéd, ha száraz volna az ágyad. Nyilván kellemetlen ilyen gyakran pocsolyában feküdni. Próbáljuk meg együtt, hogy neked is éppúgy sikerüljön szárazon maradni, mint a mesebeli gyerekeknek. Mi lenne, ha mi is rajzolnánk egy ilyen „varázsvirágot”? este, elalvás elott , te is gondolj nagyon erosen a varázsigére, úgy, mint a királykisasszony és Péter. Hogyha hat a varázsige, reggel mindjárt fel is festhetjük a „varázsvirág” elso szirmát. Persze megtörténhet, hogy a varázsige nem hat azonnal. Nem baj. Nem is beszélünk a dologról, és gyorsan áthúzzuk az ágyat. Ha elalvás elott minden este elmondod ezután is a varázsigét, biztosan hamar segít. Az is siker, ha a vizes folt az ágyadban kisebb, mint máskor. Akkor egy kis zöld levelet festesz a „varázsvirág” szárára. Akárhányszor ráfestesz egy szirmot vagy egy levelet, büszkén megmutatjuk az egész családnak. Valamennyien együtt fogunk neki örülni.

Tehát minden kis eredménynél részesüljön a gyerek sok figyelemben, lássa, hogy bíznak a sikereiben, és buzdítják. A sikertelenséget pedig észre sem kell venni!

A „varázsige” hallatán tudja a gyerek, hogy mindenki bízik a közeli sikerben. A gyermeki agy elraktározza a száraz információt, és az mély álomban is hat rá. Ne feledjük: bár az ajánlott program segíthet, forduljunk tanácsért szakemberhez is!

lap tetejére