Félelmeink - Kovács Rita : a természetes gyermekkori félelmek
Tartalomjegyzék
7. oldal / 8
Kovács Rita : a természetes gyermekkori félelmek
Nem igazán illeszkedik a mai kor szelleméhez, ha gyermekünk félelmeit, szorongásait megértéssel fogadjuk, hiszen a félelem akadály azon az úton, ahol követelmény a napról napra változó helyzetekhez való problémamentes alkalmazkodás. Aki természetes megérzéseit követi, és csak késve fogadja el az ismeretlen dolgokat, azon veszi észre magát, hogy fokozatosan háttérbe szorul, lemarad. Ezt persze senki sem szeretné, legkevésbé a szülők kívánják gyermekeiknek.
A félelem természetes!
"Ne légy már olyan gyáva nyúl!"- halljuk, ha például egy négyéves kisgyerek nem ugrik be rögtön a medencébe, vagy: "Anyámasszony katonája vagy!" - hangzik, ha a hároméves kisfiú az első napokban még ragaszkodik ahhoz, hogy édesanyja vele maradjon az óvodában. Pedig ilyenkor a gyerekek teljesen normálisan viselkednek.
NE FELEDJÜK! A félelmek a kisgyermekkor természetes velejárói.
A vérmérséklettől is függ
Temperamentum kérdése is, hogy milyen barátságos egy kicsi, mennyire keresi édesanyja közelségét idegenek jelenlétében vagy ismeretlen helyzetekben. Az élénkebb gyermekek általában nyitottabbak, vállalkozó kedvűbbek, a nyugodtabbak inkább körültekintőek, óvatosak.
Véd: az idegenektől való félelem
Élete első fél évében az újszülött még nem ismeri a félelmet, ha szeretettel veszik körül. Mitől is kellene félnie? "Paradicsom"-ban él, kicsiny, számára áttekinthető világban.
Miközben cseperedik, egyre okosabb lesz. Megfigyeli a világot, s ezt már kritikus szemmel teszi, de még biztos közegben: édesanyja karjaiban. Az első hat hónapban megtanulta, hogy édesanyja az, aki leginkább gondoskodik róla, s ez védőhálót jelent számára. Természetesen nagyon sok függ attól, hogy milyen biztonságos ez a védőháló. Vannak olyan gyerekek, akik gyanakvóvá, visszahúzódóvá válnak, amikor egy idegen megjelenik látómezőjükben, mások már attól elégedettek, hogy érzik édesanyjuk simogató tekintetét, s ezek a gyermekek általában sokkal barátságosabbak az idegenekkel is.
Az anya az, aki befolyásolhatja, hogy gyermeke mennyire válik "félőssé". Ha ő bizalmat sugároz találkozásaikkor, valószínűleg gyermeke sem lesz gyanakvó, bizalmatlan. Egy gyermek elsősorban attól lesz merészebb, ha újra és újra megtapasztalja, hogy életének biztos keretei megbízhatóan a helyükön vannak: "Anya itt van velem, teljesen mindegy, hogy félek, vagy kíváncsi vagyok. Mindig vigyáz és figyel rám!"
Félelem elleni stratégiák
A következő játékok a kicsiket bátrabbá teszik hétköznapi helyzetekben!
- Kilenc hónapos kortól kezdve: "Kukucs, hová tűntem?" A mama vagy a papa rövid ideig egy törülköző mögé bújik. A kisbaba néhány pillanatig érzi a feszültséget, majd elneveti magát, amikor a jól ismert arc újra előbukkan.
- "Hóc-hóc, katona" - Amikor a játék folyamán a szülő egy pillanatra elengedi gyermekét, a kicsi egyszerre éli át a félelmet és az örömet. Ugyanez a hatás érhető el, amikor az apukák a magasba dobják gyermeküket.
- Bátorságpróba kétéves kortól: "Ki jön az én házamba?" A kicsi teljes erejéből fut, és élvezi azt a pillanatot, amikor elkapják, és körbeforgatják.
- Ugyancsak örömet okoz, és bátrabbá tesz: alacsonyabb falakról, lépcsőről leugrani, kisebb dombról lefutni.
Elementáris: az elválástól való félelem
Mindnyájunk lelkében jelen van a szorongás: mi lesz velem, ha hirtelen egyedül maradok a világban? Mégis inkább a gyermekek szenvednek az elválástól való félelemtől, méghozzá kilenc hónapos koruktól kezdve egészen 4 éves korukig. Hogy mit jelent ez, mindenki tudja, aki csak egyszer is szemtanúja volt például reggel az óvodában anya és gyermeke búcsúzkodásának. A gyerek szívet tépően zokog, miközben minden erejével megpróbálja édesanyját visszatartani...
Az elválásokhoz hozzá kell szokniuk a gyermekeknek, de ennek időpontjában nagy eltérések lehetnek. Vannak olyan kisfiúk és kislányok, akik kifejezetten szívesen maradnak egyedül "idegenekkel", másoknál viszont adódhatnak kisebb-nagyobb nehézségek. Ezeket a gyerekeket rendkívül óvatosan kell felkészíteni az új helyzetekre.
A kicsit ismerős környezetben kell megismertetni az idegenekkel, akikkel később egyedül kell maradnia. Egy eredményes "körülszimatolás"-t követően kísérelhető meg a szülő "visszavonulása". Annak megtapasztalása, hogy szülők nélkül is jól érezheti magát a gyermek, fontos mérföldkő a fejlődésében.
Fenyegető: a sötétségtől való félelem
A sötétben elvesztjük tájékozódóképességünket, gyámoltalanokká válunk. Otthon, megszokott környezetünkben nem félünk. De mit történik akkor, ha éjszaka az elhagyatott országúton egyszer csak defektet kapunk? Valljuk be, szorongani kezdünk, akár egy kisgyermek, amikor szülei este leoltják a villanyt. Ekkor egy csapásra szertefoszlik a napközben fáradsággal kialakított biztonságérzet. Kevesebb nehézség adódik akkor, ha a nappalból az éjszakába való átmenet időszakához szeretetteljes rituálék kapcsolódnak. A nap lezárásaként a gyermeket még egyszer biztosítani kell arról, hogy szülei éjszaka is egészen közel vannak hozzá, és megvédik őt mindentől.
JÓ TANÁCS! Vegyük ölbe gyermekünket, becézgessük, simogassuk, olvassunk neki mesét, beszélgessünk vele! Egy kedvenc plüssállat, a "Jó-éjszakát-zene", egy együtt énekelt altató ugyancsak segít az esetleges félelmet elűzni.
Fejlődni általa...
A félelem jelentős mértékben hozzájárul a kicsi személyiségfejlődéséhez. Minden egyes lépés a félelem legyőzéséhez vezető úton egyre önállóbbá teszi a gyermeket, és tudatosítja benne: "Képes vagyok rá!"
Mágikus: félelem a szellemektől
Körülbelül hároméves kortól szellemek, boszorkányok, vadállatok népesítik be gyermekeink álomvilágát. A gyermek félelmeit ilyenkor komolyan kell venni! Azok a megjegyzések a szülők részéről, miszerint: "Nincsenek szellemek!", "Ezt csak álmodtad!", vajmi keveset segítenek, számára igenis léteznek ezek az alakok.
De miért is jelennek meg ezek gyermekünk képzeletében?
Az éjszaka szinte kinagyítja a nappal megoldatlan problémáit. Az is lehetséges, hogy a boszorkányok vagy a szellemek közvetlenül a lefekvés előtt megnézett híradó vagy film hatására jelennek meg az álomképekben. A kicsik még nem képesek arra, hogy a hírek tartalmát magukban feldolgozzák, és helyére tegyék. Egy hároméves még nem tudja felmérni, hogy Afrika többórányi repülőútra van tőle, és a Libanonban ledobott bombák az ő házukat nem veszélyeztetik.
Ezzel el is érkeztünk azokhoz a félelmekhez, melyek a gyermek fejlődésére már egyáltalán nincsenek pozitív hatással, és azért keletkeznek, mert korához képest túl sokféle hatás éri.
NE FELEDJÜK! Aki fél, azt nem bátorítja, hogy a felnőttek nyugtatgatják. Aki viszont túlságosan "belevaló", annak se lesz visszatartó erő, ha állandóan óvni próbálják. Attól azonban szinte minden gyerek egyensúlyba kerül, ha érzi szülei bizalmát és támogatását: "Segítünk neked, meg tudod csinálni!"
Kovács Rita
A félelem természetes!
"Ne légy már olyan gyáva nyúl!"- halljuk, ha például egy négyéves kisgyerek nem ugrik be rögtön a medencébe, vagy: "Anyámasszony katonája vagy!" - hangzik, ha a hároméves kisfiú az első napokban még ragaszkodik ahhoz, hogy édesanyja vele maradjon az óvodában. Pedig ilyenkor a gyerekek teljesen normálisan viselkednek.
NE FELEDJÜK! A félelmek a kisgyermekkor természetes velejárói.
A vérmérséklettől is függ
Temperamentum kérdése is, hogy milyen barátságos egy kicsi, mennyire keresi édesanyja közelségét idegenek jelenlétében vagy ismeretlen helyzetekben. Az élénkebb gyermekek általában nyitottabbak, vállalkozó kedvűbbek, a nyugodtabbak inkább körültekintőek, óvatosak.
Véd: az idegenektől való félelem
Élete első fél évében az újszülött még nem ismeri a félelmet, ha szeretettel veszik körül. Mitől is kellene félnie? "Paradicsom"-ban él, kicsiny, számára áttekinthető világban.
Miközben cseperedik, egyre okosabb lesz. Megfigyeli a világot, s ezt már kritikus szemmel teszi, de még biztos közegben: édesanyja karjaiban. Az első hat hónapban megtanulta, hogy édesanyja az, aki leginkább gondoskodik róla, s ez védőhálót jelent számára. Természetesen nagyon sok függ attól, hogy milyen biztonságos ez a védőháló. Vannak olyan gyerekek, akik gyanakvóvá, visszahúzódóvá válnak, amikor egy idegen megjelenik látómezőjükben, mások már attól elégedettek, hogy érzik édesanyjuk simogató tekintetét, s ezek a gyermekek általában sokkal barátságosabbak az idegenekkel is.
Az anya az, aki befolyásolhatja, hogy gyermeke mennyire válik "félőssé". Ha ő bizalmat sugároz találkozásaikkor, valószínűleg gyermeke sem lesz gyanakvó, bizalmatlan. Egy gyermek elsősorban attól lesz merészebb, ha újra és újra megtapasztalja, hogy életének biztos keretei megbízhatóan a helyükön vannak: "Anya itt van velem, teljesen mindegy, hogy félek, vagy kíváncsi vagyok. Mindig vigyáz és figyel rám!"
Félelem elleni stratégiák
A következő játékok a kicsiket bátrabbá teszik hétköznapi helyzetekben!
- Kilenc hónapos kortól kezdve: "Kukucs, hová tűntem?" A mama vagy a papa rövid ideig egy törülköző mögé bújik. A kisbaba néhány pillanatig érzi a feszültséget, majd elneveti magát, amikor a jól ismert arc újra előbukkan.
- "Hóc-hóc, katona" - Amikor a játék folyamán a szülő egy pillanatra elengedi gyermekét, a kicsi egyszerre éli át a félelmet és az örömet. Ugyanez a hatás érhető el, amikor az apukák a magasba dobják gyermeküket.
- Bátorságpróba kétéves kortól: "Ki jön az én házamba?" A kicsi teljes erejéből fut, és élvezi azt a pillanatot, amikor elkapják, és körbeforgatják.
- Ugyancsak örömet okoz, és bátrabbá tesz: alacsonyabb falakról, lépcsőről leugrani, kisebb dombról lefutni.
Elementáris: az elválástól való félelem
Mindnyájunk lelkében jelen van a szorongás: mi lesz velem, ha hirtelen egyedül maradok a világban? Mégis inkább a gyermekek szenvednek az elválástól való félelemtől, méghozzá kilenc hónapos koruktól kezdve egészen 4 éves korukig. Hogy mit jelent ez, mindenki tudja, aki csak egyszer is szemtanúja volt például reggel az óvodában anya és gyermeke búcsúzkodásának. A gyerek szívet tépően zokog, miközben minden erejével megpróbálja édesanyját visszatartani...
Az elválásokhoz hozzá kell szokniuk a gyermekeknek, de ennek időpontjában nagy eltérések lehetnek. Vannak olyan kisfiúk és kislányok, akik kifejezetten szívesen maradnak egyedül "idegenekkel", másoknál viszont adódhatnak kisebb-nagyobb nehézségek. Ezeket a gyerekeket rendkívül óvatosan kell felkészíteni az új helyzetekre.
A kicsit ismerős környezetben kell megismertetni az idegenekkel, akikkel később egyedül kell maradnia. Egy eredményes "körülszimatolás"-t követően kísérelhető meg a szülő "visszavonulása". Annak megtapasztalása, hogy szülők nélkül is jól érezheti magát a gyermek, fontos mérföldkő a fejlődésében.
Fenyegető: a sötétségtől való félelem
A sötétben elvesztjük tájékozódóképességünket, gyámoltalanokká válunk. Otthon, megszokott környezetünkben nem félünk. De mit történik akkor, ha éjszaka az elhagyatott országúton egyszer csak defektet kapunk? Valljuk be, szorongani kezdünk, akár egy kisgyermek, amikor szülei este leoltják a villanyt. Ekkor egy csapásra szertefoszlik a napközben fáradsággal kialakított biztonságérzet. Kevesebb nehézség adódik akkor, ha a nappalból az éjszakába való átmenet időszakához szeretetteljes rituálék kapcsolódnak. A nap lezárásaként a gyermeket még egyszer biztosítani kell arról, hogy szülei éjszaka is egészen közel vannak hozzá, és megvédik őt mindentől.
JÓ TANÁCS! Vegyük ölbe gyermekünket, becézgessük, simogassuk, olvassunk neki mesét, beszélgessünk vele! Egy kedvenc plüssállat, a "Jó-éjszakát-zene", egy együtt énekelt altató ugyancsak segít az esetleges félelmet elűzni.
Fejlődni általa...
A félelem jelentős mértékben hozzájárul a kicsi személyiségfejlődéséhez. Minden egyes lépés a félelem legyőzéséhez vezető úton egyre önállóbbá teszi a gyermeket, és tudatosítja benne: "Képes vagyok rá!"
Mágikus: félelem a szellemektől
Körülbelül hároméves kortól szellemek, boszorkányok, vadállatok népesítik be gyermekeink álomvilágát. A gyermek félelmeit ilyenkor komolyan kell venni! Azok a megjegyzések a szülők részéről, miszerint: "Nincsenek szellemek!", "Ezt csak álmodtad!", vajmi keveset segítenek, számára igenis léteznek ezek az alakok.
De miért is jelennek meg ezek gyermekünk képzeletében?
Az éjszaka szinte kinagyítja a nappal megoldatlan problémáit. Az is lehetséges, hogy a boszorkányok vagy a szellemek közvetlenül a lefekvés előtt megnézett híradó vagy film hatására jelennek meg az álomképekben. A kicsik még nem képesek arra, hogy a hírek tartalmát magukban feldolgozzák, és helyére tegyék. Egy hároméves még nem tudja felmérni, hogy Afrika többórányi repülőútra van tőle, és a Libanonban ledobott bombák az ő házukat nem veszélyeztetik.
Ezzel el is érkeztünk azokhoz a félelmekhez, melyek a gyermek fejlődésére már egyáltalán nincsenek pozitív hatással, és azért keletkeznek, mert korához képest túl sokféle hatás éri.
NE FELEDJÜK! Aki fél, azt nem bátorítja, hogy a felnőttek nyugtatgatják. Aki viszont túlságosan "belevaló", annak se lesz visszatartó erő, ha állandóan óvni próbálják. Attól azonban szinte minden gyerek egyensúlyba kerül, ha érzi szülei bizalmát és támogatását: "Segítünk neked, meg tudod csinálni!"
Kovács Rita