Félelmeink - Lemaradási pánik
Tartalomjegyzék
Lemaradási pánik
Van, aki már 15 éves korában életre szólóan szerelmes lesz és az első fiúval/lánnyal összeköti az életét, van aki hosszasan keres. Ha valaki eddig céltudatosan élte az életét, és inkább a tanulással törődött, mint a párkapcsolatok ápolásával, tehát nem párhuzamosan élt, hanem sorban, az előtt most nehezebb feladat áll:
azt tapasztalja, hogy a számára szóba jöhető fiúk/lányok mintha elfogytak volna, mindenkinek barátja/barátnője van, esetleg már össze is házasodtak, gyerekeik vannak.
És ekkor jön a pánik: Lemaradtam?
Ez a szó mai világunkban rettenetesen hangzik sokaknak, mert egész életükben a verseny, a mások megelőzése, de legalábbis a “bolyban maradás” volt a céljuk. Nem tehetnek róla, ezt sugallja minden, a szülők elvárásai, az iskolai értékelési rendszer, a munkahelyekért folyó küzdelem.
Kérem, gondoljanak bele: miért ez a nagy tülekedés?
Mert mindenki boldog akar lenni.
És mit "hipnotizáltak" belénk? A boldogság az anyagi jóléttől függ!
Nem igaz! A boldogság attól függ, hogy hányszor érzünk örömet az életben, hogy elégedettek vagyunk-e? Aki mindig a jövőben él, azért "harcol" a jelenben, hogy jobban éljen a jövőben, az nem él!
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne legyenek céljaink! Legyenek! Csak ne attól függően örüljünk a mai napnak, hogy mi lesz holnap.
Aki pánikban van, azon meglátszik ez, görcsösen fog akarni olyasmit, amit nem lehet akarattal elérni. Vonzóak csak akkor lehetünk a másik nem számára, ha elégedettek vagyunk önmagunkkal. Mert ez meglátszik rajtunk! Olyan lesz az arckifejezésünk, mintha valami titkunk lenne, és erre a titokra aztán mások is kíváncsiak. Engedjük el ezt a görcsös igyekezetet a megfelelő társ és a saját család iránt, és akkor magától megjön! Az élet olyan kiszámíthatatlan! Hányszor fordult már elő, hogy amikor egy nő lemondott arról, hogy valaha is gyermeke szülessen, akkor került áldott állapotba! Nagyon sokan vannak olyanok, akik amikor elhatározták, hogy már örökbe fogadnak egy babát, akkor fogantak saját gyermeket.
Természetesen nem arra biztatom a 30 év körülieket, hogy ne törődjenek a párválasztással, hanem arra, hogy ne csak ezért járjanak társaságba, ne e körül forogjon állandóan az agyuk, legyenek nyitottak, de ne görcsöljenek.
Hagyni a dolgokat folyni a saját medrükben… hagyni… És a sors majd utat mutat, hiszen csupa jellel vagyunk körbevéve, tele vagyunk szinkronicitással. Hogy mikor jön el, megbecsülni, amit kell?
Ha kell, szükséges megnézni magunkat kivülről! Olyan messziről, amilyen messziről még be tudod fogni magad! Emelkedj magad fölé, és nézd meg ezt a lányt, nézd meg az ő életét! Milyennek találod? Milyen ennek a lánynak kívülről az élete, és milyen belül? Ki Ő?
Azt mondják a bölcsek, az úton két fő ellenség van: a türelmetlenség és a félelem. Ők vihetnek a leginkább félre, ők árthatnak a legtöbbet! Érdemes erről elgondolkodni!