Felsőbbrendű ÉN

AJÁNLÁS

Őfensége Sir Krishnaraja Wadiyar Bahadur IV., az Indiai Csillagrend
parancsnokának, a Brit Birodalmi Rend nagykeresztesének,
Mysore maharadzsájának.

Fenség!

Amikor a trópusi hőségtől eltikkadva és Dél-India egyre emelkedő hőmérsékle­tétől elgyengülve az a feladat várt rám, hogy ennek a könyvnek nagyobb részét meg­írjam, Fenséged szeretetreméltó módon rendelkezésemre bocsátotta ezt a magányos nyaralóhelyet a kemmangandi hegy csúcsán, a Baba-Budan-dombok között, és ezzel lehetővé tette, hogy feladatomnak hűvösebb légkörben és erősebb testtel felelhessek meg.

Itt, ebben a nyugalmas és magányos környezetben azután osztályrészemül jutott, hogy akadálytalanul szenteljem magam a nehéz feladatnak, hogy hidat építsek a lélek irányításának Fenséged országában divatozó régi módszerei és nyugati népem mo­dern szellemi követelményei között.

A természet gyönyörű varázsa és dús nagyszerű­sége is bőkezűen hozzájárult ennek a munkának sugalmazásához. Akik az unalmas, egyhangú síkságok nyomán alkottak maguknak képet Indiáról, ha olyan szerencsések, hogy Mysoret felkereshették, tartósan megőrzik emlékezetükben zöldellő és barna erdős dombjait, sűrűn benőtt dzsungeljét, zuhanó vízeséseit és elragadó völgyeit. Éppoly kevéssé felejthetik el a naplementéit, halványlila és tűzarany, vagy varázsla­tosan foszforeszkáló szürke felhőivel. Szívesen emlékszem rá, hogy Kemmangandi szent hely, mert ott van a közelé­ben a Baba-Budan-barlang, amelyben évszázadokkal ezelőtt, miután átélte Istent, Dattaireya, a misztikus végezte utolsó elmélkedéseit és azután örökre eltűnt a földről, hogy - mint megjósolta - csak akkor térjen vissza, mikor a világ nyomorúsága és materializmusa egy isteni megtestesülés után eseng, hogy az emberiség segítségére siessen.

Magányos kriptájában bizonyára hátrahagyta szeráfi lenyomatát - mert csak­nem abban a pillanatban, amikor a kopár kőpadlóra leereszkedtem, szellemem révü­letbe, majd leírhatatlan békességbe merült. Aki hajlékot ad nekem, csak testemet védi a természeti erőkkel szemben - de semmit sem tesz lelkemért. Fenséged azonban mindkettőt megtette. Fenséged köz­vetett közbenjárására avattak be ugyanis India magasabb ismereteibe.

Ugyanakkor pedig Fenséged saját személyében testesítette meg azt az átfogó bölcsességet és azt a gyakorlati vállalkozószellemet, amelyek következményeképp Mysore állam, egész India egyik legjobban kormányzott és leghaladottabb állama. Fenséged szellemét nemcsak a bölcselet, hanem más tudományok is foglalkoztatják és Fenséged még azt is megkísérelte, hogy a tudománynak azokat a technikai alkal­mazásait, amelyek a világ képét megváltoztatták, népe javára hozzáférhetővé tegye.

Nem láttam-e vajon Bhadravatiban Mysore hatalmas vasműveit, amelyek nagy­ságra az egész brit-indai császárságban a második helyet foglalják el? Fenséged megmentette a filozófiát azoktól, akik csak a csalódottak számára szolgáló menedé­ket akartak belőle formálni és erős, mások érdekeit szolgáló, magasabbrendű munka sugallójává alakította át.

Ha a világ uralkodói versenyezni óhajtanának Fenségeddel és idejüknek csak kis töredékét igyekeznének is a tiszta bölcseletnek áldozni, az ily módon keletkező megvilágosodás kimondhatatlanul elősegítene egy bölcsebb politikát és nagy mérték­ben javára válnék népeik boldogságának: a béke megvalósulna és nem maradna az az álomkép, ami jelenleg. Fenséged minden ember számára példát ad, amikor megmu­tatja, hogy az ember magas szellemiséget érhet el és mégis olyan eredményesen -vagy még sokkal hatásosabban - megfelelhet legközvetlenebb kötelezettségeinek, mint akár a leganyagelvűbb ember.

Plátó tiszta hellén szelleme előre látta: a világot csak akkor lehet megmenteni, ha a királyok bölcsészekké, a bölcsészek pedig királyokká válnak. Az a szeretet, amely az államban mindenki részéről megnyilatkozik Fenséged iránt, igazolja ezek­nek a szavaknak igazságát. Amikor ezeket a lapokat őszinte tisztelettel Fenségednek ajánlom, csak általános és mélyen gyökeredző érzelmeket szólaltatok meg.

Paul Brunton