A FONTOSKODÓKA - 10. oldal

Gyógyító mesék - A FONTOSKODÓKA

Tartalomjegyzék

A FONTOSKODÓKA

Ha a gyerek csúnyán beszél – 

Vili már nem kisfiú; iskolába jár. De bizony gyakran kissrác módjára viselkedik, hiszen jóformán mindenben a többi gyereket – kivált a nagyobbakat – utánozza, majmolja.

Egyik nap szünetben, az iskolaudvaron, egy kislány mond valami csúnyát egy nagyobb fiúnak, amitol az nagyon dühös lesz. A többi gyerek vihog, a tanító – aki véletlenül meghallotta – felháborodik.

Vili nem is érti, mit jelent ez a szó. Annyit vesz csak észre, hogy nagyon fontos szó lehet. Ez  tetszik neki. O is ilyen szavakat akar tanulni, hogy a nagyobb gyereket, sot a felnotteket is zavarba hozhassa.

Vili azóta igencsak hegyezi a fülét az iskolaudvaron meg az utcán – mindenhol, ahol sok a gyerek -, hogy még jó néhány ilyen érdekes szót csíphessen fel magának. Egyszer pirosat mutat a forgalmi lámpa; Vilinek várakoznia kell az útkeresztezodésnél. Egy gyalogos hirtelen átvág az úttesten, ügyet sem vet a forgalomra. Egy autó csikorogva fékez. Az autóvezeto ugyanazt a szót ordítja, amit Vili annak idején a kislánytól hallott az iskolaudvaron. A közelben álló járókelok szakasztott úgy felháborodnak, mint akkor a tanító.

-         A gyalogos a hibás, de azért az autósnak igazán nem kellene ilyen csúnya szót használnia – csóválják a fejüket a járókelok.

Bombajó szó ez! Nekem tetszenek a csúnya szavak. Jól fel lehet velük húzni az embereket, és akkor odafigyelnek rám. Klassz játék! Én is megpróbálom! – mondja magában a buta kis Vili.

Hazaérve mindjárt ki is próbálja a dolgot.

-         Az ég szerelmére! – kiált anyu. – Honnan szedsz ilyen kifejezéseket? Tolünk aztán biztos nem! Soha többé nem akarok ilyesmit hallani!

-         Mi miden rá nem ragad a gyerekre manapság az iskolában – mondja apu. – Ez az eredménye, hogy olyan engedékeny vagy, anyu. A fiad neveletlen kölykökkel barátkozik.

Vili nem sokat ért szülei beszélgetésébol. De pillanatnyilag nem is izgatja különösen a dolog. Azt mindenesetre elégedetten nyugtázza, hogy a „varázsszó” megint megtette hatását, és szüleit is éppen úgy felháborította, mint a tanító bácsit, meg a járókeloket.

Vili késobb lemegy a boltba, tejért. Sokáig kell várnia, mert a felnotteket elobb szolgálják ki, mint ot. Nosza, Vili kimondja a „varázsszót”. A felnottek hangosan fordulnak feléje:

-         Nahát! Hallottak már ilyet? Ez a gyerek ki sem látszik a földbol, de káromkodni már tud. Szégyelld magad. Jobban is nevelhetnének a szüleid!

Vili nem tudja, miért kellene szégyellnie magát, és mi köze van a szüleinek a dologhoz. De nem sokat törodik azzal, mit beszélnek a felnottek, csak annak örül, hogy o került a figyelem középpontjába, és hogy ezek a felnottek is éppolyan hevesen reagálnak, mint a tanító bácsi, a járókelok az útkeresztezodésnél, meg a szülei.

Vili elégedetten megy el nagymamájához.

-         Nagyi, tanultam egy fontos szót! – jelenti büszkén.

-         Csakugyan? – kérdi szelíden nagyi. – No, hadd halljam!

Amikor azonban Vili kimondja a szót, nagyi éppúgy felháborodik, mint a tanító bácsi, mint a járókelok az útkeresztezodésnél, mint apu és anyu, és mint a felnottek a boltban.

-         Ejnye, gyermekem, ilyesmit nem mondunk! Jó kisfiú nem használ csúnya szavakat. Soha többé ne mondj ilyet! – oktatja nagyanyja.

Vili visszavonul a szobájába.

-         Miért ne használjam ezt a szót? Mások is használják, és különben is: biztosan nagyon fontos szó, ha mindenkit ennyire kihoz a sodrából. Tanultam egy varázsszót, fontos ember vagyok. Szuper! Fontos vagyok, fontos vagyok! – örvendezik Vili.

  Ebben a pillanatban betoppan Vili szobájába – egy fontoskodóka. A fontoskodóka amolyan manóféle. Csak sokkal csúnyább, komiszabb, és roppant beképzelt. A fontoskodókának szent meggyozodése, hogy o a legeslegfontosabb a világon. Ha egy gyerek szörnyen fontosnak érzi magát, menten ott terem a fontoskodóka, hogy bebizonyítsa a gyereknek: csupán egyetlenegy igazán fontos személy létezik – nevezetesen o maga, a fontoskodóka.

-         Hé, hallod-e! – kiabál repedtfazék-hangján mérgesen a fontoskodóka, és vézna ujjaival megrángatja Vili nadrágját. – Mégis mit gondolsz? Azért mert tudsz egy csúnya szót, még egyáltalán nem vagy fontos! Csúnya szavakat minden hólyag mondhat, attól még nem lesz nagyokos. Most persze boldog vagy, mert a csúnya szavakkal jól felhergeltél mindenkit. De hamarosan megszokják, és legyintenek, hogy te is csak amolyan mocskos szájú kölyök vagy. De fontos ettol nem leszel soha!

-         Nem hiszem egy szavadat sem – vágja oda durcásan Vili. – Te csak féltékenykedsz, mert fontos lettem.

-         Na jó, majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Kössünk fogadást! – ajánlja a fontoskodóka. – Megtanítalak a világ valamennyi csúnya szavára. Te pedig újra meg újra elismételed mindet a felnotteknek. Ha azt tapasztalod, hogy ettol mégsem lettél fontos, akkor te vesztettél, és soha többet nem használhatsz csúnya szavakat. Én pedig megmaradok a legeslegfontosabbnak! Egy hónap múlva találkozunk! Majd meglátjuk, melyikünk lesz a nyertes!

-         Áll az alku! – kurjantja el magát Vili. A fontoskodóka pedig már el is tunt.

  Vili másnap arra ébred, hogy telis-tele van a feje csúnya szavakkal, amiket természetesen fontoskodóka varázsolt oda.

-         Hurrá! – örvendezik Vili. – Én leszek a gyoztes! Most aztán táthatja a száját valamennyi felnott és gyerek! Én leszek a legfontosabb az egész világon!

Aznap nincs tanítás, Vili kimegy hát a parkba. A homokozóban néhány kisgyerek játszik, Vilinek pedig akaratlanul kicsúszik egy csúnya szó a száján. A kisgyerekek ijedten, értetlenül néznek fel rá. Vili hallja, amint az anyukák figyelmeztetik oket:

-         Oda se hederítsetek rá, ez csak egy csúnya, rossz fiú.

Vili tovább megy, és egy csapat nagyfiúra talál, akik éppen fociznak. Vili mindig is tartott az idosebbektol, és gyorsan odébb akar állni. De mintha megbabonázták volna, megint kicsúszik a száján egy igen csúnya szó. A nagyfiúk megdühödnek a pimasz kis kölyökre. Egy izmos kamasz odaszalad Vilihez, és keményen odébb penderíti.

-         Meg ne lássunk itt még egyszer! – rivall rá.

Vili kicsit megzavarodik. Ma valahogy egyáltalán nem olyan muris az egész, mint tegnap volt. De hát nem hagyhatja abba, amit elkezdett. Olyan, mint akit elvarázsoltak. Egy álló hónapig, ha törik, ha szakad, csúnya szavakat kell használnia! Vili mindenáron nyerni akar, tehát összeszedi a bátorságát, és folytatja.

A parktól elmegy a kedve, hát hazafelé ballag. Találkozik egy kedves szomszéd nénivel, akitol gyakran kap cukorkát. Vili szépen akar köszönni, de az udvarias üdvözlés helyett megint csak valami ocsmányság szalad ki a száján. A szomszéd néni úgy megy tovább, mintha észre sem vette volna Vilit. Az arca komoly, de nem látszik rajta olyan felháborodás, mint a tanító bácsién, a járókeloén, apuén-anyuén meg a boltbeli felnottekén és a nagyién. Ezúttal bizony elszégyelli magát Vili, és már nem érzi annyira fontosnak magát. Szedi is a lábát, gyorsan hazaszalad.

A következo napokon sem történik másképp. Vilinek egyre kevesebb élvezetet szerez, hogy csúnya szavakkal bombázzon másokat. És ahogy a fontoskodóka megjósolta, az emberek megszokják, hogy Vili csúnyaszájú, neveletlen, pimasz kölyök. Rá se néznek, a gyerekeiknek pedig megtiltják, hogy játsszanak vele. Vili tehát magára marad, mindenki hátat fordít neki. Már az osztálytársai sem vihognak, amikor Vili száján kicsúszik egy-egy csúnya szó – ok is elunták a mulatságot.

  Az örökös csúnyánbeszélhetnék már Vilinek is az idegeire megy: szinte alig várja a napot, amikor a fontoskodóka lesz a nyertes. Már semmi örömét nem leli a csúnya beszédben, és végre rájön, hogy csak a nagyon buta gyerekek használnak minduntalan ilyen szavakat.

Most már megpróbálja két kézzel befogni a száját, hogy ki ne csússzanak rajta az ocsmányságok.

-         Te sz… - Puff! És Vili a tulajdon szájára csap. – Le vagy…- Placcs!  - És így tovább, és így tovább. Vilinek már egészen feldagadt a szája.

Végre elérkezik a nap, amikor megjelenik majd a fontoskodóka, és eldol, melyikük nyerte meg a fogadást. Mivel fontoskodóka nem valami kedves kis manó, majd kiugrik a borébol örömében, amikor meglátja a búbánatos Vilit.

-         Hahaha! – nevet kárörvendon. – Nyertem! Hihihi! Mégiscsak én vagyok a világon a legeslegfontosabb! Ha jól látom, elment a kedved a csúnya beszédtol. Nem kellesz már senkinek. Úgy kell neked! Hogy is lehet valaki olyan buta, hogy azt higgye, ha csúnya szavakat használ, máris fontosnak tartja mindenki! Hahaha! Buta Vili, buta Vili! – gúnyolódik a fontoskodóka, és ahogy jött, éppoly hirtelen el is tunik.

Vilit egyáltalán nem bosszantja, hogy elveszítette a fogadást. Boldog és megkönnyebbült, hogy megint helyes kisfiú lehet, udvarias és barátságos mindenkivel.

És lássatok csudát: Vilit hamarosan megint szeretik a gyerekek, a felnottek egyaránt. A szomszéd nénitol még több cukorkát kap, mint azelott. Vili észre sem veszi: amióta barátságos mindenkivel, igazán fontos személy lett belole. Az osztálytársai mind vele akarnak barátkozni, a tanító bácsi rábízza a kitünteto feladatokat, a felnottek kirándulni hívják: egyszóval, Vili népszeru ember lett.

Igaz, hogy nem nyerte meg a fogadást, de mégis sikerült legyoznie az utálatos, beképzelt fontoskodókát. Az meg mérgében elbujdosik a világ végére. És remélhetoleg vissza sem jön soha, hiszen minálunk senkinek sincs rá szüksége. Igaz?

 Amit a szüloknek tudniuk kell 

Az iskolás gyerekek nagyjából ismerik a csúnya szavak jelentését, és nagyon jól tudják, hogy rossz néven veszik tolük az ilyen kifejezéseket. Ha a szülok gyakran használnak csúnya szavakat, a gyerek utánozza oket, a csúnya beszéd szokássá válik. De az is lehetséges, hogy a gyerek felismeri: a felnottek számára az efféle beszéd bizonyos levezeto szerepet jelent. A gyerek ilyenkor ehhez a modellhez igazodik, és megtanulja, hogy o is így reagálja le a dolgokat.

Az iskoláskort megelozoen azonban csupán annyit érzékel a gyerek, hogy ilyen módon középpontba kerülhet. Más gyerekrol vesz példát, és – ha a szülok helytelenül reagálnak – a felkeltett figyelem arra készteti, hogy továbbra is csúnya szavakkal éljen. Ilyen esetben legjobb, ha a szülo egyszeruen meg sem hallja a csúnya beszédet. Ez nem jelenti azt, hogy jóvá is hagyja. De ha a csúnya szó nem váltja ki rögtön a remélt reakciót, elveszíti a gyerek számára vonzóerejét és jelentoségét. Ezért csak bizonyos ido elteltével beszéljenek a dologról a gyerekkel:

-         Ma délben egyébként egy csúnya szót használtál. Ezzel megsértesz valakit, sot fájdalmat okozhatsz. Tudom, hogy aranyos gyerek vagy, és nem akarsz senkit elszomorítani vagy megharagítani. Valószínuleg azt gondoltad, hogy ez a szó – fontos. Ha még egyszer kimondod, meg sem fogjuk hallani, mert tudni sem akarunk arról, hogy a mi gyerekünk ilyen csúnya szavakat használ.

Az ilyen beszélgetés révén a gyerek megérti, hogy a szó ismételt alkalmazása nem jár nyereséggel. Egyidejuleg arra is felhívjuk a figyelmét, hogy a szó sérto lehet, és kifejezésre juttatjuk meggyozodésünket, hogy a gyereknek alapjában egyáltalán nem ez a célja.

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.