EGY-KÉT-HÁR, NEM FÉLSZ MÁR - 4. oldal

Gyógyító mesék - EGY-KÉT-HÁR, NEM FÉLSZ MÁR

Tartalomjegyzék

EGY-KÉT-HÁR, NEM FÉLSZ MÁR

Ha a gyerek rosszat álmodik – 

Anyu! Anyu! – kiabál riadtan Klaudia. – Gyere be! Félek! Olyan rosszat álmodtam! – édesanya megnyugtatja, Klaudia pedig kérdezosködni kezd: - Miért álmodom mindig ilyen rosszat? Mitol vannak a rossz gondolatok? Igazából mi is az, hogy gondolat? Honnan jön az álom? Miért nem álmodhatok mindig szépeket? A felnottek is álmodnak rossz dolgokról, anyu? Te meg apu mért nem szoktatok félni éjszaka?

-         Mennyi kérdés! – mosolyog édesanya. – Egyszerre nem is tudok ennyire válaszolni. Persze, hogy a felnottek is szoktak rosszat álmodni. Ilyesmi mindenkivel elofordul. A gondolat – az már nehezebb dolog. Talán jobban megérted, ha mesélek neked valamit. Képzeld el, hogy a gondolatok apró kis emberkék. Valójában persze nem azok, de hát ez most mese lesz.

Nos, ezek az gondolatemberkék eleinte nagy békességben éltek, és szorgalmasan dolgoztak. Minden egyes gondolatemberkének megvan a feladata. Az egyik gondolat például el tudja neked újra mesélni azt a mesét, amit anyu felolvasott. A másik újra megmutatja a sok szép játékot, amivel a barátnodnél játszottatok. Némelyik gondolat segít emlékezned arra, amire a szüleid tanítottak, amit mutattak, vagy amit az óvodában vagy az iskolában gyakoroltál. Egyik gondolat nagyon jól számol, más gondolatok segítenek megtanulnod a verset. Történt egy napon, hogy a gondolatemberkék összevesztek. Hogy hogyan is kezdodött a csetepaté, arra már senki sem emlékszik – csak annyi biztos, hogy a békességnek befellegzett. Az egyik gondolatemberke egyszeriben fontosabbnak képzelte magát a többinél. – Én igen fontos gondolat vagyok. Fel sem tudná építeni a gyerekünk a várat, ha én nem súgnám meg neki, hogyan folytassa. Egyszóval: sokkal fontosabb vagyok, mint te! – vágta oda ez a gondolatemberke a számológondolatnak. – Láttál már olyan gyereket, aki örül, ha számolnia kell?

-         Lehet, hogy nem örül – vágott vissza mérgesen a számológondolat -, csakhogy én segítem hozzá a gyerekünket, hogy jó tanuló legyen, hogy egyedül tudjon vásárolni, hogy megtanulja beosztani a zsebpénzét!

-         Ugyan, mit vitatkoztok – szólt közbe egy harmadik gondolat. – Hisz mindenki tudja, hogy én vagyok a legfontosabb, engem illet a dicsoség. Abból a sok szépbol, amit a gyerekünk átél, én barkácsolom össze számára a leggyönyörubb álmokat. Ugyan, van-e annál jobb, mint szépeket álmodni?

Az álomgondolat pöffeszkedése láttán a többi gondolatemberke majd megpukkadt mérgében. De minél dühösebbek lettek, annál jobban örvednezett az álomgondolat. Felfuvalkodott, lábujjhegyre állt, hogy megmutassa a többi gondolatemberkének: csakugyan o a legnagyobb, legfontosabb minden gondolat közt. Egyre több és több gondolatemberke gyult a fontoskodó gondolat köré. Eloször megpróbáltak a lelkére beszélni: ne legyen már olyan fennhéjázó, hisz ok valamennyiren együtt fontosak és jelnetosek a gyerekünknek – mindegyik gondolatemberke a maga módján. Csakhogy az álomgondolat nem volt hajlandó egyikükkel sem összemérni magát. No, akkor támadt csak haddelhadd! Egymás szavába vágtak, ordítoztak, hadonásztak, de egyiknek sem sikerült letromfolnia az álomgondolatot. Kénytelenek voltak belátni, hogy szavakkal nem mennek semmire.

Összedugták hát a fejüket a gondolatemberkék, és azon tanakodtak, hogyan gyozhetnék le a pöffeszkedo álomgondolatot.

-         Majd mi megmutatjuk, hogy egy gyereknek egyáltalán nincs szükséges álmokra! Na várj csak!

Mérgükben nem sokáig gondolkodtak-fontolgattak: eltökélték, hogy majd jól megtréfálják a hetvenkedo frátert! Eszükbe sem jutott, hogy a tréfa talán balul sülhet el.

Ugyan, mit foztek ki a gondolatemberkék? Elhatározták, hogy jól összekavarják az álomgondolat szép álmait. Olyan buzgón törték a fejüket újabb és újabb tréfákon, annyira örvendeztek, hogy milyen jól felbosszantják majd az álomgondolatot, hogy közben egészen megfeledkeztek szegény gyerekükrol, akinek meg kell szenvednie a sok rossz álmot. Nagy sokára azután elült a nagy huhó, és elolépett a legértelmesebb gondolat.

-         Ne légy annyira elbizakodott – tanácsolta az álomgondolatnak. – Mindannyian egyformán fontosak vagyunk. Mindegyikünkre szükség van, de egyikünknek sem szabad azt hinnie, hogy o a legfontosabb. Csak akkor segíthetünk a gyerekünknek, ha összefogunk, ha sutba vágjuk a vitát.

Az álomgondolat megfogadta a legértelmesebb gondolat jó tanácsát. A többi gondolatemberke is megbocsátott neki, és több nem ártotta magát a munkájába. Így aztán az álomgondolat megint szép, derus álmokkal ajándékozta meg a gyereket.

Hanem, mivelhogy igencsak hiú volt okelme, néha bizony megfeledkezett jó szándékáról. Hencegett, hetvenkedett, mindenáron le akarta tromfolni a többieket. Csakhogy a gondolatemberkék résen voltak. Már aznap éjjel jól összezavarták az álmokat, egészen addig, amíg az álomgondolat megint meg nem juhászodott.

Ezért aztán még manapság is megtörténik, hogy a gondolatok összekapnak, te pedig rosszat álmodsz. Rossz szellemekrol, rablókról, gonosz emberekrol – de ha így van, az csak a gondolatemberkék veszekedésének köszönheto, akik máskor anyu aranyos meséit mondják el neked újra meg újra. Ha már iskolába jársz, és azt álmodod, hogy hosszú-hosszú számoszlopot kell összeadnod, de sehogy sem érsz a végére – hát ebben a számológondolat a ludas. Ha álmodban fenyegeto csatasorba fejlodnek a játékaid, vagy pedig felkerekednek és világgá mennek – nos, ennek az a gondolat az oka, amelyik máskor segít neked várat építeni.  

Most pedig elárulom, hogyan teremthetsz rendet a buta gondolatok között, hogyan bírhatod rá oket, hogy mindegyik szép rendesen végezze a dolgát. Meglátod, sikerül – hiszen te vagy a gondolataid kapitánya!

Ugye, hallottál már a vidám varázslóinasról? Te is lehetnél ám varázslóinas! De bizony eleinte a varázslóinasoknak sem sikerül mindig a varázslás a varázsigékkel. Még a hatalmas, jóságos varázslómester sem járt különbül hajdanában. Neked is gyakorolnod kell egy kicsit, hogy nagyra növekedjen a varázserod.

Mi az a három fontosa dolgo, amikre minden varázslóinasnak szüksége van? Vaárzsig, varázsvesszo – és, TÜRELEM! A varázsigét könnyu megjegyezni: „egy-két-hár, nem félsz már.” Következik a varázsvesszo, ami talán még a varázsigénél is fontosabb. A varázsvesszot helyettesítheti a legkedvesebb játékod. Ugyan, mi az? Talán a maci? Vagy a kutyus? Vagy a nyuszi? Lehet persze a kedvenc babád is. Fogd meg, szorítsd jól magadhoz, és úgy mondd el a varázsigét. Most pedig igen fontos mozzanat következik. Miután elmondtad a varázsigét, gondolj valami nagyon szépre vagy nagyon mókásra. Képzeld el például, milyen aranyos képe van a macidnak, és milyen puha a bundája. Vagy gondold el, milyen jól fogsz holnap játszani vele. Szorítsd jól magadhoz a kedvenc játékodat, és nagyon erosen gondolj a sok szép dologra.

De ha még most sem hagynak békén a buta gondolatok, ha még most is ijesztgetnek, próbáld elölrol kezdeni az egészet. Mindjárt jobban és biztonságosabban érzed magadat. Segít ebben a kedvenc játékod is. Ha sikeres volt a varázsige, másnap reggel mesélj róla a szüleidnek, hadd örüljenek ok is, hogy az o kis varázslóinasuk milyen ügyes.

Amit a szüloknek tudniuk kellHa gyermekük rosszat álmodik vagy fél – melegségre, törodésre van szüksége. Hogy a szülo ebben a helyzetben alkalmasan viselkedjék, ahhoz megfelelo érzék kell: a szorongásra válaszoló azonnali törodés önbizalmat ad a gyereknek, de a helytelen reakció esetleg még jobban elbizonytalanítja, szorongását megerosíti, elmélyíti. Jellegzetes megerosítés például a következo reakció:

-         Mi a bajod? Mitol félsz? Nem kell félned semmitol, hiszen mama és papa itt van melletted! No, nyugodj meg végre! Nincs itt senki, aki bánthatna. Ugyan, ne félj már! Na, ugye, minden rendben van? Akkor aludj szépen!

Ezzel talán sikerül egy idore megnyugtatni a gyereket, de az is lehet, hogy megköveteli, szülei maradjanak bent a szobában. Az efféle helyzet azonban többnyire úgy végzodik, hogy a szorongó gyerek bebújik a szülei ágyába. Ami pedig azzal a veszéllyel jár, hogy gyerek szeretné újra átélni ezt a kellemes érzést, és szokásává válik, hogy a szüleivel alszik. Azonkívül a szülok még nem is erosíthetik a gyerek szorongását, mert csakis szorongó magatartásával törodnek. Valóságos segítséget nem adnak.

Helyes reakció lenne:

-         a gyerek érzéseihez szólni, szorongását tényként elfogadni;

-         biztonságot adni;

-         a gyereket kellemes gondolatok felé terelni;

-         megoldási lehetoségeket kínálni, és ösztönözni a gyereket, hogy ezeket alkalmazza;

-         elismeréssel jutalmazni az eredményt.

Beszélgetésben ez valahogy így hangzik:

-         Félsz, mert rosszat álmodtál. Megértelek. Kellemetlen, ha az ember fél. Tudod, mit? Segítek neked, hogy ezt a buta félelmet ripsz-ropsz elkergesd. Ketten együtt fogjuk megpróbálni. Egész biztosan sikerül. Tudod, mi mindig itt vagyunk a közeledben, és vigyázunk! Emlékszel, mit csinált Klaudia a mesében? Mondd csak, igazából melyik is a kedvenc játékod? Gyere, megkeressük. Itt van, fogd meg, és jól szorítsd magadhoz. Csinálj mindent úgy, ahogyan Kaludia csinálta a mesében. Még egyszer elmagyarázom. Késobb bejövök néhányszor a szobádba, és egy kicsit itt maradok. Akkor majd meglátom, milyen jól magtanultad, hogyan kell elkergetni a félelmet. Ha még nem aludtál el, légy szíves, meséld el, milyen sikerrel jártál. Már nagyon kíváncsi vagyok rá, és örülök. Reggel pedig mindjárt felkelés után megint beszélgetünk róla. Jó lesz?

A kedvenc játék magához ölelése biztonságot ad a gyereknek, és így könnyebben tud kellemes dolgokat elképzelni. Azonkívül segít a biztos tudat is, hogy a szülei, ha nincsenek a szobában, de a közelben vannak. Kellemes a koncentrálás a kedvenc játékszerre; megkönnyíti, hogy hamarabb eltunjön a félelem. A „varázsige” és a szülok ösztönzése segít a gyereknek, hogy bízzék a sikerben.

Ha a gyerek mindezen kísérletek ellenére sem nyugszik meg, akkor hagyatkozzanak ere az eljárásra. Ne oltsák el a villanyt a gyerekszobában, és hagyják nyitva az ajtót.  Ha ez sem segít, kivételesen engedjék meg a gyereknek, hogy bebújjon az ágyukba. De ezt a fajta segítséget a leheto leghamarabb le kell építeni!

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.