INDIÁNOSDI - 11. oldal

Gyógyító mesék - INDIÁNOSDI

Tartalomjegyzék

INDIÁNOSDI

Ha a gyerek engedetlen – 

Petra és Norbert indiánosdit játszik. Titkos jelbeszédben állapodnak meg, és jeladással érintkeznek, mint a valódi indiánok. Te is tudod, ugye, hogy az indiánok a távolból füstjelekkel értesítik egymást. Vagy állathangokat utánoznak. Így adják tovább a híreket, amelyeket azonban csak a maguk törzsébol valók értenek meg.

Petra és Norbert legszívesebben sok gyerekkel játszik. Titkos jeleikkel könnyen tudnak egymással olyasmit közölni, amit csak ok értenek meg, a többiek nem. Petra például figyelmezteti Norbertet, hogy Palkó orvul közeledik hozzá és meg akarja fogni. Vagy Norbert hívja fel Petra figyelmét egy rejtekútra, amire a többi gyerek egész biztosan nem fog gyorsan rátalálni. Természetesen minden gyerekcsoportnak megvannak a titkos jelei, ez a játékhoz tartozik. Ritkán támad veszekedés, mert mindenki követi az indiánosdi szabályait.

Petra és Norbert szülei meglepetten állapítják meg, milyen pontosan betartják gyermekeik a játékszabályokat. Odahaza ugyanis nem mindig sikerül engedelmeskedniük.

  A szüloknek támad egy ötletük. Mindjárt közlik is tervüket a gyerekekkel:

- Tudjuk, hogy ne mindig kellemes szót fogadni. Játsszunk itthon is indiánosdit, akkor könnyebb lesz engedelmeskednetek. Az indiánok jóban-rosszban összetartanak, és segítenek egymásnak – akárcsak mi, a családban. Igaz? A törzs szabályai áthághatatlan törvényt jelentenek, és mindenki tiszteletben tartja oket. A törzsfonök, aki a legnagyobb felelosséget viseli, határozza meg a legfontosabb dolgokban, kinek mi a teendoje, de megfogadja a többiek tanácsait is, hogy igazságosan és bölcsen dönthessen.

Játsszuk hát azt, hogy indián család vagyunk, és egyezzünk meg titkos jelekben – például, hogy csettintünk, tapsolunk vagy fütyülünk. Ilyen jeladással figyelmeztetjük egymást, ha valaki nem követi a családi szabályokat, amelyekben elozoleg közösen megállapodtunk. Ha egész héten derék indián voltál, vasárnap te lehetsz a fonök. Te határozhatod meg, mi legyen az ebéd, hova menjünk kirándulni, és hogy mit játsszunk. Rendben? Már elore örülünk az indiánosdinak, és hogy milyen engedelmes indiánok lesztek.

 Amit a szüloknek tudniuk kell 

A szülok neveloi képességének próbaköve a gyerek engedelmessége, illetve engedetlensége (a válságos idoszakokat leszámítva). Ha a szülo csak parancsokat osztogat, ha következetlenül nevel, ha kedve úgy tartja, hogy egyik nap ezt parancsolja a gyereknek, másik nap épp az ellenkezojét, ha túlságosan sokat tilt, ha szüntelenül gáncsoskodik a gyerekkel, ha a szülok nincsenek egy véleményen a nevelés kérdéseiben, és ezt a gyerek elott sem titkolják – akkor a gyerek aligha tanul meg engedelmeskedni.

Az engedetlenség leggyakoribb oka tehát a szülok pedagógiai ügyetlensége, következetlensége. Az engedetlenség, mint sok más magatartászavar, pusztán eszköz a gyerek kezében, hogy kikényszerítse a sóvárgott figyelmet. Egyes esetekben pedig tiltakozás a túlságosan merev normák ellen.

Egész könyvet megtölthetnénk, ha összeírnánk valamennyi figyelmeztetést, amely egyetlen napon hangzik el némelyik családban. „Gyere már végre! Nem hallod?! Hányszor hívjalak?! Azonnal hagyd abba! Százszor is elmondtam, hogy ehhez nem szabad hozzányúlni. Rémes vagy! Akármit mondok, egyik füleden be, a másikon ki. Gyere már! Hagyd ezt abba! Elég legyen! Gyere már végre! Halkabban járj, ne nyargalj a lakásban! Halkabban! Süket vagy?! A szomszédok panaszkodni fognak, ha így lármázol. Rakd el a játékaidat. Elraktad végre? A keserves mindenit, nem hallod? Tessék elrakodni! Siess egy kicsit! Csináld már! Folyton a sarkadban kell lennem. Nem tudsz végre szót fogadni?! Mivel érdemeltem én ezt ki?! Az idegeim! Hányszor kell valamit mondanom, hogy szót is fogadj?!” És így tovább, és így tovább.

A szülok türelmetlensége, idegessége a gyerekre is átragad. Vagy ugyanúgy reagál, vagy „süketséggel” védekezik. A szüntelen figyelmeztetés hatására a gyerek eltompul a követelések tartalma iránt, viszont fokozott figyelemben részesül, amely, mint már több ízben említettem, csak megerosíti a helytelen magatartást, és a legcsekélyebb mértékben sem ösztönöz engedelmességre.

Vegyék tehát önkritikusan nagyító alá tulajdon magatartásukat: milyen idegesek, milyen szeszélyesek, milyen következetlenek, milyen türelmetlenek, milyen hajlíthatatlanok, milyen követelozok, milyen túlzottan igényesek önök?

„Engedelmeskedni kell” – ez a követelmény csak akkor érvényes, ha bizonyos normákat a gyermek és környezete védelmére, a rend kedvéért, a jobb együttélés érdekében kell betartani. Érvénytelen azonban akkor, ha azt várjuk el, hogy a gyerek magától, csak azért, mert ezt kérik tole, engedelmeskedjék. A szülok feladata a gyereket helyes belátásra bírni. Méghozzá lehetoleg hosszadalmas tárgyalás nélkül: elegendo a kurta, értheto magyarázat. Ehhez a türelem és következetesség éppúgy elengedhetetlen, mint a gyermeki magatartás iránti megértés. Nem várhatják el, hogy a gyerekük „gombnyomásra” engedelmeskedjék, kiváltképpen akkor nem, ha a szülo követelése kellemes elfoglaltságból ragadja ki.

Ha a gyereküknek különösen nehezére esik megtanulni az engedelmeskedést, az elsajátítás folyamatát „indiánosdival” tehetik vidámabbá és rövidebbé. A gyerek választotta „titkos indiánjel” jeladásként, emlékeztetoként szolgál az elozetesen megállapított szabályok betartására. Amíg bizonyos magatartási normák nem váltak vérré, nem szabad elvárni a gyerektol, hogy magától engedelmeskedjék. Ezért értelmesek és szükségesek a segédeszközök. Ugyanakkor ez fordítva is érvényes: a „titkos indiánjelek” a szüloket is ránevelik, hogy ne kezdjenek rá a megszokott dorgatóriumra, és a szüntelen figyelmeztetgetéssel ne keltsék fel a gyerek ösztönös engedetlenségét. A jelet legfeljebb háromszor egymás után használjuk. Mire harmadszor, tehát utoljára alkalmazzuk, a gyerek engedelmeskedjék a szülo követelésének, mert csak akkor o a „gyoztes”.

Min a folyamat ellenorzése, mind a gyerek öröme és motiváltsága érdekében ajánlatos a naponta elért sikert elkönyvelni, és elismeréssel, dicsérettel jutalmazni. Pontokat adhatunk, vagy rajzolt indián fejdíszre ragaszthatunk tarka tollakat. A siker mértékét a „van-állapotból” kiindulva állapíthatjuk meg. Vagyis: a program kezdetén ne várjunk nagyszabású eredményt. Minden kis haladást kövessen dicséret.

A heti jutalomdíj – hogy a gyoztes egy napig „törzsfonök” lehet – nem csupán kiegészíto buzdítás: segít a gyereknek abban, hogy egyenjogú családtagnak érezze magát. Hogy a „törzsfonök” ne állhasson elo teljesíthetetlen kívánságokkal, kínáljunk három lehetoséget, amelyek közül a gyerek választhat. Önök is „engedelmeskedjenek” a megállapított szabályoknak, és tartsák magukat a leheto legpontosabban az ígéretükhöz – ez magától értetodik.

A program sikere azon áll vagy bukik, mennyire helyesen, következésképp önkritikusan mérik fel önök a helyzetet, és mennyire tudják a gyereket a játékra lelkesíteni – vagyis arra, hogy szokjon le a rossz tulajdonságról.

 

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.