Hasznos a testnek - Csalántea

Őszintén szólva, a csalán nem túl szép növény. Árnyékos, nedves helyeken sarjad, harsogóan zöld, míg fiatalka, sötétül, és egyre csípősebbé válik, ahogy öregszik. Vagyis csúnya ugyan, de roppant hasznos. Többféle formában is segít a bajban. Amikor még kicsi és friss, s szinte egyáltalán nem is csíp, bőségesen rejt magában vitaminokat, érdemes főzetet készíteni belőle. Vigyázat, csakis olyat szedjünk, amelyik nem szennyezett talajból sarjad, s a levegő sem túlságosan szennyezett a környezetében. Ne vigyük túlzásba, hetente legföljebb egy csalánfőzeléket fogyasszunk.

Ma újra ajánlják a reumás testrészek megcsapkodását a csípős hajtással nagymamáink stílusában. Állítólag lumbágóra és isiászra különösen jó ez a módszer. Arra ügyeljünk, hogy a "kezelés" után felforrósodott, kipirosodott testrészt ne érje hideg víz.

A csalán legelterjedtebb felhasználási módja a száraz levelek leforrázása s teaként fogyasztása. Ez tényleg szinte csodaszer. A legjobb méregtelenítő, vagyis ilyenkor, tél végén szinte mindenkinek ajánlható. Különösen jót tesz a gyomor- és bélhurutosaknak, köszvényeseknek, ízületi bántalmakban, allergiákban szenvedőknek. Hónapokig fogyasztható, naponta legalább egy bögrényi (másfél-két deciliter) szükséges. Többet nem ajánlatos, kevesebbet nem érdemes inni belőle. A hatását ugyanis hosszabb kúra után fejti ki, viszont ha túlzásokba esünk a csalánteával, ez is kiválthat allergiás tüneteket. Az allergiát egyébként nem szünteti meg, de jelentősen enyhíti a tüneteket. A hetekig tüsszögő, szipogó szénanáthásoknak is kiváló a csalánteakúra.

Túlzás volna azt állítani, hogy a csalántea gasztronómiai élvezetet nyújt. Van, aki nem szereti melegen, van, aki csak ízesítve bírja meginni, de érdemes hozzászokni.

 

---